Az üzletrész lehet a jövő befektetése?

Az üzletrész lehet a jövő befektetése?

Az üzletrész lehet a jövő befektetése? 150 150 SZÉCHENYI ALAPOK

2012. május 24. A tőkepiac egyre kockázatosabb, a műkincspiac speciális szakértelmet igényel, a banki befektetések hozamkilátásai nem kielégítőek. Néhány tízmillió forinttal azonban már érdemes elgondolkodni vállalati üzletrész megvásárlásán – vélik a Széchenyi Tőkebefektetési Alap szakemberei.

Átalakul a közép- és hosszú távú, befektetési célú megtakarítások szerkezete, ráadásul egy része közvetlen működő tőkeként jelentkezik a gazdaságban – állítják a Széchenyi Tőkebefektetési Alap szakemberei.
Korábban elsősorban a tőzsdei, vagy tőzsdén kívüli értékpapírok felé volt érdemes fordulnia annak, aki milliós mértékű megtakarítását szerette volna befektetni. A 2000-es években fellendült a műkincspiac is, azonban a válság óta a túlkínálat visszafogta a lehetséges hozamokat ebben a szegmensben, nem beszélve azokról a botrányokról, amelyek arra világítottak rá, hogy itt különösen fontos egy alapszintű szakértelem, mert nem minden arany, ami fénylik.

„Az elmúlt időben azt figyelhettük meg, hogy egy bizonyos befektetési méret fölött tanácstalanokká váltak a tőketulajdonosok. Mintha nem találnák a helyüket, ráadásul a 2008-as pénzügyi válság idején sok magánszemély ütötte meg a bokáját: annak ellenére szenvedtek komoly veszteségeket, hogy tankönyvi értelemben diverzifikált portfolióval rendelkeztek.” – meséli Csuhaj V. Imre, a Széchenyi Tőkealap-kezelő Zrt. igazgatóságának elnöke. „Új műfaj jelent meg, az üzletrészvásárlás, főként jó kilátásokkal rendelkező kis- és középvállalatok piacán látunk élénkülést.”

Természetesen a kockázati tőke fogalma már évtizedes múltra tekint vissza, de ezek a komolyan számon tartott, és üzletszerűen menedzselt kockázati tőkés befektetések általában 1 millió eurónál kezdődnek. „Jelen esetben viszont ennél sokkal kisebb, forintban kifejezve is csak milliós befektetésről van szó, amihez informális csatornákon közvetítik a cégeknek a tőkés partnereket.” – mutat rá a különbségre Csuhaj. „Ezeknek az üzletrész-vásárlásoknak kétféle célpontja lehet: leginkább a jó növekedési kilátásokkal rendelkező induló vállalkozások, az úgynevezett startupok, vagy pedig olyan, nagy múltra visszatekintő és stabil piacon működő társaságok, amelyek átmenetileg küzdenek cash-flow problémákkal, vagy a korszerűsítéshez tőkebevonás szükséges, esetleg más ok folytán válnak átmenetileg alulértékeltté.” – kategorizálja a piacot Csuhaj.

Az induló vállalkozások szinte alig számíthatnak más forrásra, mint saját családi hátterükre, vagy az üzleti angyalokra, kockázati tőkésekre. Az üzletrész-kereskedelem egyik komoly gátját képezi azonban a flexibilitás hiánya. „Az egyik hazai tévképzet, hogy a kockázati tőkésnek a többségi tulajdonra kell törekednie.” – mondja Miskolczy Csaba, vállalkozásfejlesztési tanácsadó. „Ehelyett nemzetközi értelemben egyre nagyobb szerepet kapnak azok a tulajdonszerzési modellek, ahol kisebbségi, úgy nevezett ’szórt’ tulajdonrészeket szereznek a befektetők. Sokszor akár 7-8 befektető is összeáll, és rövidebb befektetési köröket tartanak. Ezzel dinamizálják és diverzifikálják a saját piacukat. Maga a befektetési idő is felgyorsult, immár nem ritkák az 1-2 éves lefutású befektetések, early exitek” – meséli a szakember.

Az új trendnek egyedül a vállalkozói közeg minősége jelenthet gátat. Kevés ma még az a tudatos vállalkozásépítő ember, aki bizalmat tud kiépíteni, és transzparenciát képes biztosítani a tőkéstársnak. „Itthon lassan épül fel ennek az üzleti kultúrája, ahogy a nemzetközileg alapeszmének számító “entrepreneurship” sem honosodott meg itthon. A hazai “vállalkozó” eszme ugyanis számos pejoratív konnotációt hordoz magában” – állítja Miskolczy Csaba.

Sokszor valójában éppen a „magyaros” megközelítés képezi egy vállalkozás profitrátáját. „Egy-egy ígéretes üzleti modell alapos vizsgálata után a befektető ki kell, hogy ábránduljon” – mesél tapasztalataikról Csuhaj V. Imre. „Ami elsőre aranybányának tűnik, arról sok apróság derülhet ki utólag: a szürke megoldások, a nem teljesen szabályszerű foglalkoztatás, vagy elszámolás kitisztázása mindig extra költségeket jelent. Felszínre kerülnek néha üzletfolytonossági kockázatok, amiknek orvoslása ugyancsak további terheket rak a modellre. Végül jó ha megmarad valamennyi a mesés profitrátából, nem bizonyul tarthatónak a formális üzleti terv.”

Miskolczy Csaba szerint azonban nem szabad mindig túl nagy jelentőséget tulajdonítani az üzleti tervnek. Szerinte a nemzetközi kockázati tőkések egyre inkább azokat az életképes cégeket keresik, amelyek rendhagyó tempójú fejlődést és egyedi piaci üzenetet, vagy akár üzleti modell nélkül létező erős innovatív eszközt testesítenek meg.

Kockázatok az üzletrészvásárlásban

példák

transzparencia hiánya
  • dokumentációs hiányosságok
  • be nem vallott tagi kölcsönök
  • hiányos adminisztráció
üzletfolytonossági kockázatok
  • működési engedélyek hiánya
  • alulbecsült erőforrások költsége
  • redundancia-elvárásoknak megfelelés hiánya
  • beszállítói kiszolgáltatottság
nem internalizált tételek
  • szívességi alapon működő szolgáltatások
  • családi munkaráfordítás
  • jogdíjas források illetéktelen igénybevétele
józan kalkuláció hiánya
  • túlértékelt piackutatási eredmények
  • növekedési illúziók
  • kifelejtett marketing, IT, ügyvitel, stb. költségek

Forrás: Széchenyi Tőkealap-kezelő Zrt.