Két neves nemzetközi Business School, a barcelonai EISE és a lyoni EM kilencedik alkalommal állította rangsorba a világ 125 országát aszerint, hogy mennyire vonzóak a kockázati tőke és a magántőke-társaságok befektetései számára. (A tanulmány here letölthető.)
Az első tíz országot nem nehéz kitalálni: (1) Amerikai Egyesült Államok; (2) Egyesült Királyság; (3) Kanada; (4) Hong Kong; (5) Japán; (6) Szingapúr; (7) Ausztrália; (8) Németország; (9) Új-Zéland; (10) Dánia. Ezt követően azonban akad, amire rácsodálkozhatunk. Országok, amelyek jó szereplését természetesnek tekintjük, mint Izraelét a 17., vagy Írországét 19. helyen. Akadnak meglepetések is, így Ausztria előkelőnek nevezhető 22., vagy Lengyelország 26. pozíciója. Magyarország 52. helyezése jónak ugyan nem mondható – főleg a régió többi országához képest –, de szégyenre nem ad okot.
Mint minden ilyen rangsor, módszertanilag ez is vet fel bőven kérdéseket, ugyanakkor látható, hogy az összeállítás készítői a lehető legnagyobb alapossággal jártak el. Így ha egy konkrét pozíció vitatható is, a tendenciákat valószínűleg pontosan mutatja.
A kutatók készítettek egy egyedülálló kompozit indexet, amely hat alapvető kritériumon nyugszik: (1) a gazdasági aktivitás; (2) a tőkepiacok beágyazottsága; (3) az adózás; (4) a befektető-védelem és a vállalatirányítás színvonala; (5) az emberi és társadalmi környezet; (6) vállalkozói kultúra és üzleti lehetőségek.
A rangsor készítői ezeket a kritériumokat a szakirodalom alapos átolvasását követően, továbbá egy, az intézményi befektetők körében végzett felmérés alapján választották ki, és saját ökonometriai modellt állítottak fel.
Mivel a hat kritérium önmagában nem egzakt mutató, a tanulmány szerzői kiegészítő változókat kerestek, hogy minden országot reálisan fel tudjanak mérni.
A hatalmas adattömeget megmozgató munka eredményeképpen olyan országrangsort és alapos elemzést tettek le az asztalra, amely részletesen kitér az egyes országok erősségeire és gyöngeségeire.
A rangsor alapjául szolgáló index megbízhatóan mutatja be a kockázati és a magántőke-társaságok (Venture Capital és Private Equity) tevékenységét, és visszamenőlegesen is jól leköveti az egyes országok teljesítményét. Ugyanakkor jövőbeni befektetők számára nem használható varázsgömbként.
Ezzel együtt sikerült olyan megoldást találni, amellyel a különféle országok jellemzői megbízhatóan összehasonlíthatóak.
A hat meghatározó kritérium tekintetében nagy a szórás. Vannak országok, amelyek adókedvezményekkel vonzanak befektetőket. Sok országban fejlett a vállalkozói kultúra és sok az üzleti lehetőség. A gazdasági aktivitás tekintetében is nagy a szórás, különösen a feltörekvő piacokon és az emberi és társadalmi feltételek tekintetében. Ezzel együtt két kritérium bizonyult meghatározónak: a tőkepiac fejlettsége és a vállalatirányítás színvonala.
Ezek azokban az országokban működnek jól, ahol közös a jogrendszer. Jól megfigyelhető, hogy azokban az országokban fejlett és likvid a tőkepiac, amelyekben a befektető-védelmi szabályok erősek és a vállalatirányítás is magas színvonalú.
(Az egyes régiók és országok változóit és összehasonlítását here nézheti meg.)
Amennyiben a legfontosabb kritériumok rendben vannak, akkor a tőkepiaci szakemberek biztosítani tudják a kockázati tőkealapok és a magántőke-alapok számára a folyamatos üzletkötési és a kiszállási (exit) lehetőségeket. Ez a kedvező működés teremti meg azokat a feltételeket, amelyek vonzzák a kockázati tőkéseket és a magántőke-alapok befektetőit.
A tanulmány feltárja, hogy számos országban több alapvető feltétel hiányzik. Megfelelő vállalkozói kultúra híján, merev munkaerőpiaccal kisebb a kockázati tőke és a magántőke-befektetések iránti kereslet, és a befektetett tőke is kevésbé térül meg. Különösen igaz ez azokban az országokban, amelyekben mindennapos jelenség a vesztegetés és a korrupció.
Az ellentmondás ott húzódik, hogy ritkán alakul ki egyensúly a különféle feltételek között, és ez komoly kihívást jelent a kockázati tőke és a magántőke-befektetők döntéshozóinak. Páratlan növekedési lehetőségek akadnak ott, ahol kedvezőtlenek a befektető-védelmi kondíciók, kevéssé likvid a tőkepiac, ami aztán nehezíti a kiszállást. Vagy éppen kevésbé fejlett az ország innovációs képessége és magas az érzékelhető korrupció. Ez mind nagyban növeli a kockázatot.
Lévén a rangsor kilencedik kiadása, bőven volt mód van a feltörekvő gazdaságok figyelemmel követésére is, és az index jól illusztrálja a befektetési kondíciók változását is.
A rangsor megkönnyíti az intézményi befektetők döntését. A politikusok pedig következtetéseket vonhatnak le arról, hogy hol kell változtatniuk annak érdekében, hogy több kockázati tőkét vonzzanak országukba. Az élénk kockázati tőkepiac ugyanis fokozza növeli a cégek innovációját, általában a vállalkozói aktivitást, a gazdasági növekedést és a foglalkoztatottságot, valamint a versenyképességet, végső soron egy ország jólétét.
A tanulmányból kiemelünk három aktuális témakört.
- A BREXIT HATÁSA AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁGRA
Az elemzők szerint a Brexit hatásaként az Egyesült Királyság legalább négy hellyel csúszik vissza a rangsorban hosszú ideje kitartóan elfoglalt, és jelenleg is tartott 2. helyéről. A kockázati tőkebefektetések új szabályozásra lesz szükség az EU egységes piacára történő belépéshez, ami többletköltséggel jár majd, s ez kemény következményekkel jár Nagy-Britannia gazdasági növekedésére, az EU-val folytatandó külkereskedelemre nézve. Érinti London európai pénzügyi központként betöltött domináns szerepét is. Számos közgazdász becsülte meg a Brexit hatását az Egyesült Királyság gazdasági növekedésére és a foglalkoztatottságra. Valamennyi megegyezik abban, hogy a status quo fennmaradásához képest hosszútávon jelentős GDP-veszteség várható. A becslések nagyban szórnak, de a London School of Economics és a brit pénzügyminisztérium számításai szerint 2030-ig akár a 10 százalékot is elérheti.
- A BRICS-ORSZÁGOK PERSPEKTÍVÁI
A BRICS országcsoportot alkotó államok (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) az elmúlt években jelentős figyelmet kaptak a kockázati tőke- és a magántőke-befektetési alapoktól.
Kína bekerült a világ e téren legaktívabb országai közé, és India, Brazília se marad el nagyon mögötte. Kína és India a 2014-2018-as időszakban öt hellyel kerültek előbbre a rangsorban, miközben Dél-Afrika és Oroszország kettőt lépett előbbre. Dél-Afrika eleve jól szerepelt, tekintettel az Egyesült Királysághoz fűződő történelmi kapcsolataira és a hozzá hasonló jogi szabályozásra és tőkepiaci kultúrára. Brazília viszont ugyanebben a periódusban 12 hellyel került hátrébb, ami elsősorban a gazdasági aktivitás visszaesésének, és néhány más indikátor romlásának tudható be.
[post_newsletter title=”Iratkozzon fel hírlevelünkre!”][/post_newsletter]
Úgy tűnik, hogy a befektetők a BRIC-en kívül más feltörekvő országok után néztek. A győztesek a BRIC-országcsoport tagjaihoz hasonlóan azok közül az országok közül kerülnek ki, amelyek népessége nagy, növekedési kilátásaik pedig jelentős. Ilyenek lehetnek Mexikó, Indonézia, a Fülöp-szigetek, Nigéria és Törökország.
Ezek az országok számos befektetési lehetőséget kínálnak és várható gyors gazdasági növekedésükhöz komoly tőkebefektetésekre van szükségük. Ugyanakkor néhány feltörekvő országban kihívást jelent igényes üzleti megállapodásokat kötni, mivel viszonylag éretlen az intézményi üzletkötéseket támogató környezet. Ahol a korrupció jelen van, ott a legígéretesebb tranzakciókról helyi elitek kisebb csoportjai állapodnak meg, míg a nem túl fényes nyereséggel kecsegtető üzleteket szívesen másra hárítják, így az üzleti tárgyalások nehézkesek és költségesek lehetnek. Ezen túlmenően, ha a befektető-védelem elégtelen, ha a vesztegetés és a korrupció széles körben elterjedt, azt a tőkebefektetés megtérülése bánja.
Jobb, ha a korlátozott jogosítványokkal bíró tulajdonostársak gondosan mérlegelik a feltörekvő piacok kínálta előnyöket és hátrányokat, mivel ezekben az országokban a rendkívüli növekedési kilátásoknak megvan a maguk ára.
- MAGYARORSZÁG HELYE A RÉGIÓ ÉS A VILÁG RANGSORÁBAN
A rangsor összeállítói 8 régiót határoztak meg a világban: sorrendben (1) Észak-Amerika; (2) Ausztrál-Ázsia (Ausztrália, Új-Zéland, Új- Guinea és a környező csendes-óceáni szigetek); (3) Nyugat-Európa; (4) Ázsia; (5) Közel-Kelet; (6) Kelet-Európa; (7) Latin-Amerika és (8) Afrika.
Mint látható, a mi régiónk ‒ a Visegrádi négyeket, Romániát és Bulgáriát, a Balkánt, a Balti országokat, Ukrajnát, Moldovát és Belaruszt, de még Törökországot és Grúziát is magában foglaló kelet-európai csoport ‒ nyolcból a nem túl fényes hatodik helyen végzett. Ez a régió egyedül a kedvező adórendszerrel veszi fel a versenyt a fejlettebb régiókkal, minden más tekintetben a középmezőnybe tartozik.
Magyarország a 2018-as rangsorban a maga 57,7-es pontszámával az 52. helyre került. Az előző négy évhez képest 5 helyet csúszott vissza. A régióból több ország megelőzi: Lengyelország 26., a Cseh Köztársaság 33., Oroszország 39., Észtország 43., Litvánia 44., Románia 47., Lettország 49. helyen végzett.
Érdemes alaposabban megnézni, hogy az indexet alkotó fő kritériumok alakulása alapján, miért is került Magyarország hátrább, mint a hasonló kategóriába tartozó Szlovénia, Románia, Bulgária, Litvánia, Lettország és Grúzia.
Gazdasági aktivitás tekintetében jól állunk: kizárólag Románia előz meg bennünket. A vállalkozói kultúra se sorol hátra bennünket: kizárólag Szlovénia és Litvánia van előbbre. Ebben az ország-csoportban a középmezőnybe tartozunk a tőkepiac fejlettsége, az adózás, az emberi adottságok és a társadalmi környezet tekintetében. Egyetlen kritérium ‒ a befektető-védelem és a vállalatirányítás színvonala ‒ sorol bennünket a többi ország mögé (lényegében Bulgáriával azonos helyre).
Azt nem lehet mondani, hogy az Index alkotói felületesen dolgoztak volna. A vállalatirányítás színvonalát mutató értékeket öt másik rangsorból vezetik le. A számítások alapja zömében a Világbank Doing Business tanulmánya, de például a vállalati irányítótestületek hatékonyságát a Világgazdasági Fórum Globális versenyképességi rangsora alapján értékelték. A befektetővédelem állapotát részben a tulajdonhoz fűződő jogok biztonsága, részben a jogérvényesítés minősége szempontjából, összesen 8 alkritérium alapján vizsgálják, valamennyi a Fraser Institute Gazdasági szabadság a világban, illetve a Világgazdasági Fórum globális versenyképességi rangsora alapján készült.
Az elmúlt években a vállalatirányítás kapcsán sokszor tapasztaltuk mi is, hogy gyakran az alapító szakmai és irányítási képességein múlik a vállalkozás sikere, nem egy tudatosan kialakított menedzsment tudásán. Sok helyen hiányzik a menedzsment-feladatok elválasztása és a kompetenciák mellett felépített szervezeti struktúra. Amikor az ügyvezető egyben a HR-es, értékesítési vezető és műszaki vezető is, ott a növekedésnek előbb-utóbb gátja lehet a feladatkörök halmozása, a centralizált irányítás.