Az agilitás az üzleti élet kulcsfogalmai közé emelkedett az utóbbi időben, nem véletlenül: a piaci környezet hirtelen, sok esetben előre nem kiszámítható változásait nehezen követik le a vállalatok, az agilis működés pedig erre kínál alternatív megoldást. Bejegyzésünkben áttekintjük a szemléletmód eredetét, jellemzőit és az implementációval járó előnyöket.
Az üzleti rugalmasság eredete
A koncepció indulása a szoftverfejlesztésre vezethető vissza: a fejlesztői környezet összetettsége miatt elkerülhetetlen volt egy olyan eljárás, keretrendszer kialakítása, amely lehetővé tette a vállalatok számára, hogy megfeleljenek a folyamatosan változó követelményeknek. A fejlesztők a folyamat során több elemet a komplexitás-elméletből és a komplex adaptív rendszerek fogalmából vettek át. Ezeknél a rendszereknél jellemző, hogy a részfolyamatok teljes megértése sem eredményezi automatikusan a teljes rendszer viselkedésének megértését. Ezt az aspektust hatékonyan át tudták ültetni a szoftverfejlesztésre: a fejlesztőcsapatok eredményei sok esetben kiszámíthatatlanok, de bizonyos idő után felismerhető mintát produkálnak. Az agilis keretrendszert úgy fejlesztették ki, hogy ebből az állandóan változó projektkörnyezetből képes legyen előnyt kovácsolni.
A munkaerőpiac változása is elősegítette az agilitás térhódítását: a magas fluktuáció, a munkaerő- és szakemberhiány, a felgyorsult verseny, a digitalizáció előretörése és az Y generációs munkavállalók preferenciái mind olyan tényezők, amelyek megkövetelik a vállalatoktól a rugalmasságot. A munkaadók oldaláról vizsgálva a jelenséget, szintén kimutatható a szemléletmód előtérbe kerülése: a Világgazdasági Fórum 2018-ban publikált Future of Jobs jelentése szerint 2020-ban olyan, agilis cégműködéshez nélkülözhetetlen munkavállalói értékek lesznek a leghangsúlyosabbak, mint az érzelmi intelligencia, a komplex problémamegoldó készség és a kritikus gondolkodás.
[post_newsletter title=”Iratkozzon fel hírlevelünkre!”][/post_newsletter]
Milyen az agilis cég?
Az agilis cégműködés az ügyfélközpontú termelésen és szolgáltatáson, illetve a hatékonyság maximalizálásán alapul: a beérkező kérésekre gyorsan, ugyanakkor minőségbeli kompromisszum nélkül reagál. A belső tudásmegosztás, az információáramlás és a munkafolyamatok szervezése szintén kiugróan gördülékeny, mindez a költségek és a kockázatok minimalizálása mellett valósulhat meg. A vezetői modellben is eltérés tapasztalható a hagyományos működési elvekkel szemben, az agilis cégek vezetői a tekintélyelv gyakorlása helyett kiszolgálják a csapatukat.
Az imént említett jellemzőkből további előnyök fakadnak: a folyamatos értékteremtésnek köszönhetően töretlenné válhat az innováció is, ez pedig a kreatív, flexibilis, fejlődésre éhes munkavállalók számára vonzóbbá teszi a vállalatot. Annak érdekében, hogy a cég hosszú távon is megtartsa ezeket a munkatársakat, elengedhetetlen a magas fokú bizalom és nyitottság, illetve a munka és a magánélet közötti kapcsolat egyensúlyának megteremtése.
A vállalat ennek tükrében képes lehet versenyelőnyt szerezni a konkurensekkel szemben, a bevételek intenzívebben növekedhetnek, a költségcsökkentés erősebb és tartósabb lehet, mint a hagyományos működési elveket alkalmazó vállalkozások esetén, illetve az esetleges krízishelyzetek, fenyegetések menedzselése is hatékonyabbá válik.
A fejlesztések, a szervezet ilyen irányú átalakulási költségei nagyban függenek a vállalat méretétől, illetve addigi működési elveitől. A finanszírozásra a Széchenyi Tőkebefektetési Alap összesen 22 milliárd forintos tőkekeretből kínál támogatást a növekedési potenciállal rendelkező kis- és középvállalkozások számára.