Hazánkban várhatóan 2016-ban tovább nő a piaci aktivitás és a felvásárlási kedv, folytatódik a cégek adásvételének virágzó korszaka. A magyar kkv-szektor átalakulása már 2015-ben kezdetét vette, azóta pedig még több tényező segíti a dinamikus fejlődést. A JEREMIE-alapok kifutása és a cégek generációváltásának szükségessége állandó mozgásban tartja az ágazatot.
A 2008-as gazdasági válság nagy visszaesést hozott a befektetői felvásárlási kedvben, azonban a tavalyi évben egyre több pozitív változást figyelhettünk meg a cégek eladását illetően. Az idei évre vonatkozó előrejelzések szerint a vállalkozások értékesítése a hazai piaci szereplőkön kívül a nemzetközi befektetőket is vonzani fogja a következőkben, a kelet-közép-európai régió ugyanis ebből a szempontból közkedvelt és aktív célpont.
A fellendülés időszakát több tényező befolyásolja. Egyrészt májusban elérkezett a JEREMIE-alapok kifutási ideje, másrészt egyre sürgetőbbé vált a magyar cégek életében a vezetőváltás. Utóbbi jelenség elsősorban a rendszerváltást követően megalapult családi vállalkozásokat érinti, ahogy azt már korábbi bejegyzésünkben is elemeztük.
Azoknak, akik cégük piacra bocsátása mellett döntenek, körültekintően kell eljárniuk. A tökéletes vevő megtalálása időt és energiát igénylő folyamat, amelyet érdemes jó előre megtervezni. A kelet-közép-európai régióban és Magyarországon jelenleg a legnépszerűbb kiszállási mód a stratégiai befektető bevonása. Az úgynevezett trade sale 2014-ben ebben a régióban az exitek egyharmadát adta, a kisebb méretű kockázati tőkebefektetésekből való kiszállások esetében pedig ez az arány még magasabb, 60 százalék volt – hangzott el a HVCA és az M27 ABSOLVO által szervezett közös szakmai rendezvényen.
A felvásárlások kapcsán megfigyelhetők bizonyos sajátosságok, amelyeket mindenképpen érdemes figyelembe venniük a vállalkozásoknak. Horgos Lénárd, az M27 ABSOLVO rámutat arra, hogy a vevők még mindig csaknem fele lokális vállalkozás, a többi befektető pedig jellemzően nem a környező országok piacáról érkezik. A tranzakciókat többségében nagyvállalatok és multinacionális cégek kezdeményezik, jellegüket tekintve pedig a stratégiai befektetés mellett a versenytársak tranzakciója a legszámottevőbb (46%).
[post_newsletter title=”Iratkozzon fel hírlevelünkre!”][/post_newsletter]
Ez utóbbi esetben kulcsfontosságú szerepe van az óvatosságnak és a tájékozódásnak, hiszen a vállalkozás belső információit célszerű a potenciális kockázatokat figyelembe véve csak komoly érdeklődőnek, a megfelelő időben és ütemben átadni.
A tevékenységi kör szerint világszinten elsősorban az ipari, vegyipari és IT-cégeknek a legmagasabb a keresletük, a magyar piacon viszont a TMT (technológia, média, telekommunikáció) és a pénzügyi szektor vállalkozásai iránt érdeklődnek a befektetők.
A Széchenyi Tőkealap kivétel nélkül kisebbségi tulajdonosként szerez tulajdonrészt a vállalkozásokban, a befektetési időszakot követően pedig elsősorban az alapítóknak, illetve a tulajdonosoknak kívánja értékesíteni üzletrészét. Bár a kilépés után az Alap a vállalkozás hosszú távú növekedésének menedzselését jellemzően a tulajdonosok kezébe adja át, az elmúlt években nem egy olyan exit valósult meg, amelyet egy stratégiai befektető beszállása követte. A blog rendszeres olvasói például már jól ismerhetik az SZTA kiszállása után Bostonba áttelepülő Mobilengine sikertörténetét. Tehát azon vállalkozások számára is megfelelő megoldás lehet az SZTA tőkeprogramja, amely egy második körös, akár nemzetközi vevő általi felvásárlásban bízik, és szüksége van egy ún. „híd” vagy közvetítő szereplő tőkeforrására.