A magyar kisvállalati szektor résztvevőinek szervezeti felépítését, ön- és jövőképét ismerhetjük meg egy friss kutatásból. A CIB Bank és a Bell Research által végzett közös felmérésből megtudhatjuk többek között, milyen vállalkozástípusok uralkodnak és vannak jelen a hazai piacon, illetve hogy mi jellemzi őket, milyen jövő vár rájuk.
Magyarországon a legnagyobb arányban (29%) a megállapodott, stabilan működő nullszaldós vagy nyereséges vállalkozások (a felmérésben a Prosperáló nevet kapták) képviseltetik magukat. Jellemző rájuk, hogy létszámuk és árbevételük stagnál vagy emelkedik. Bár nem ők a tőkebefektetők elsődleges célcsoportja, a csoport számos tagja tud új löketet adni növekedésének egy külső tulajdonostárssal való együttműködéssel. A prosperáló vállalatok arányával közel megegyező létszámban találunk Stagnáló és Hanyatló vállalkozásokat, arányuk összesen 28 százalékot tesz ki. Utóbbi két vállalkozástípusba azok tartoznak, akik többféle problémával is küszködnek, pénzügyi nehézségeik vannak, ebből kifolyólag pedig a jövőben nem terveznek beruházásokat. Míg a stagnáló cégek még igyekeznek hitelekkel és pályázati forrásokkal biztosítani jövőjüket, a 13 százaléknyi hanyatló vállalkozások már kisebb beruházásokban sem gondolkodnak.
A szektor több mint negyedét (28%) az egyszemélyes vállalkozások, a One Man Show és az Építkező csoport tagjai teszik ki. Esetükben általános jelenség, hogy a tulajdonos maga az, aki a cég tevékenységi körét ellátja. Gyakori, hogy ezek olyan vállalkozások, amelyekben nem különül el szervesen egymástól a bevétel és a családi kassza. Az üzleti szempontok kevésbé érvényesülnek magas színvonalon, elsősorban a család eltartása a cél, ezzel a működéssel nagyon komoly – többéves – felkészítő munka kell egy esetleges tőkebevonáshoz vagy cégértékesítéshez. Az Építkezők (6%) annyiban tűnnek ki a többi egyszemélyes vállalkozó közül, hogy ők terveznek beruházásokra és fejlesztésekre költeni, hosszú távon gondolkodnak.
Bár az Induló és Felfutó vállalkozások összesen csak 15 százalékot tesznek ki, az mindenképp pozitívumnak számít, hogy többen vannak a Hanyatlóknál, ami hosszú távon egy versenyképesebb vállalkozói szféra kialakulásához vezethet. E két csoportra jellemző, hogy az utóbbi két évben alapították őket, illetve a kezdeti felfutás szakaszában vannak, beruházásokat és fejlesztéseket terveznek, amelyekhez külső finanszírozási forrásokat is igényelnek. Optimizmus jellemzi őket, létszámuk és bevételük növekszik, a tőkebefektetők elsődleges célcsoportjába tartoznak.
A kutatás rávilágít arra, hogy a kisvállalatok nagy célokat tűznek ki maguk elé, de a stratégiájuk nem eléggé tudatos ezek megvalósításához. Az induló és felfutó fázisban lévő vállalatok például jóval tudatosabb működés jellemzi, mint az egyszemélyes vállalkozásokat, előbbieknek a 67, a One man show csoport tagjainak csupán 20 százaléka készít legalább fél- vagy egyéves időtávra üzleti tervet. Természetesen azon cégek, amelyek a további növekedés érdekében külső pénzügyi forrásokhoz folyamodnak, ennél hosszabb távon kell tervezniük. Egy nagyobb beruházás akár évekig is lekötheti a vállalkozás kapacitásait, egy tőkebefektető megjelenése pedig átlagosan 3-5, de akár 7 évre is körvonalazhatja a költségvetés várható fókuszpontjait és alakulását.
[post_newsletter title=”Iratkozzon fel hírlevelünkre!”][/post_newsletter]
A tőkebefektetők látókörében lévő induló, felfutó és prosperáló magyar kisvállalkozások a felmérés szerint jelenleg 44 százalékot tesznek ki, amely arány nemcsak újabb induló vállalkozások megjelenésével bővülhet, de az építkező, jellemzően egyszemélyes cégek struktúraváltásával, illetve a stagnáló vállalkozások problémáinak hosszú távú megoldásával is.
A lenti ábrát természetesen nem egy életpálya-modellként kell felfogni, egy vállalkozás nem járja végig az összes állomást. Optimista esetben a néhány éves indulás és felfutás után egy átlagos tehetséges cég hosszú évtizedekig a prosperáló szakaszt tűzi ki célul. A Széchenyi Tőkealap jellemzően a felfutó és prosperáló cégeket támogatja kisebbségi tulajdonosként, hogy kiszállása után hosszú távra biztosítsa a vállalkozások ezen szakaszokban való továbbműködését. Klasszikus értelemben vett startupok esetében pedig gyakran előfordul, hogy a fiatal startupper még a felfutó szakaszban átadja a többségi tulajdonrészt egy befektetőnek, hogy további ötleteket valósítson meg egy-egy újabb induló vállalkozás keretében. Ez azonban később gátja lehet a motiváción alapuló értékteremtésnek, így sem vállalkozóknak, sem befektetőknek nem ajánljuk ez utóbbi modellt.
