A hazai kis- és középvállalkozások körében viszonylag kevés az exporttevékenységet folytatók száma, körülbelül csak minden tizedik hazai kkv-ra jellemző. Ennek több oka is lehet. Egyrészt a cégek egy részének nincs szüksége a külföldi piacokra, ugyanis elsősorban Magyarországon keresik vevőiket, és ha terveznek egyáltalán növekedést, ehhez nem kell átlépniük az országhatárokat. Másrészt az új piacok felé nyitáshoz nagyobb anyagi forrásokra van szükség, mint a már ismert hazai kapcsolatrendszeren keresztül történő terjeszkedéshez, azonban nem rendelkeznek a szükséges összegekkel. Harmadrészt pedig nem ismerik azokat a külföldi csatornákat, amelyeken keresztül költséghatékonyan lehet stabilitást elérni és növekedni.
Egy cég számára minden egyes újabb ország piaca a forgalom megtöbbszörözésének lehetőségével kecsegtet, azonban a növekedő költségek számos vállalkozást tántorítanak el a lehetőségtől. Azonban ha egy cég tartósan növekedni kíván, az egyik legmegfelelőbb megoldás lehet a külföldi jelenlét. A kezdeti befektetések idővel akár olyan mértékben is megtérülhetnek, hogy a további külföldi piacokra már rutinosabban, kisebb ráfordítással tudnak belépni.
A kis- és középvállalkozások jelentős többségének általában nem állnak rendelkezésére a nemzetközi terjeszkedéshez szükséges összegek, így magától értetődő a külső források keresése. Ahhoz azonban, hogy kopogtatni lehessen a vállalkozásfinanszírozó intézményeknél és magánszemélyeknél, nem árt, ha a vállalkozó legalább hozzávetőlegesen meg tudja mondani az igényelt forrás mértékét. A becsült szám pedig arra is választ adhat, hogy kinél érdemes próbálkozni: hitelintézeteknél, magánbefektetőknél vagy tőkealapoknál. De milyen tételeket és tényezőket kell figyelembe venni az igényelt forrás meghatározásához?
Vegyünk például egy hagyományos iparágban tevékenykedő, a hazai piacon jelen lévő termék külföldi terjesztése mellett elkötelezett vállalatot. Először is számolnia kell a használni kívánt külföldi ingatlanok vételárával vagy bérköltségével, legyen az üzlet, raktár vagy iroda. A meglévő piacokra való gyártás volumenének megtartása mellett a terjeszkedéshez szüksége van a megnövekedett kapacitást kiszolgáló eszköz- és munkaerő-állomány bővítésére, illetve a szállítási költségeket is figyelembe kell vennie. Energiát és pénzt kell fektetnie nemzetközi kapcsolatai kiépítésébe, így külföldi beszállítókat és viszonteladókat kell találnia.
Továbbá ha új piacokon is meg szeretné ismertetni kínálatát célközönségével, piackutatásokat kell elvégeznie, amellyel nem csak a vevők igényeit méri fel, de a konkurencia tevékenységét is jobban megismeri. Az eredmények alapján a gyártási volument, az árat és a terméket a piaci igényekhez mérten alakíthatja, és a megfelelő láthatóság érdekében marketingre és kommunikációra is költ. Ahogy a Portfolio Export Konferenciáján is elhangzott, azon túl, hogy a külföldi értékesítéshez szükséges minden körülmény és eszköz adott, bizonyos tényezőkben nem szabad a konkurens cégek mögé kerülnie, például:
- Minőségi, magas színvonalú termékeket kell gyártania és/vagy
- Gyorsabban kell teljesítenie a megrendeléseket, mint a versenytársaknak és/vagy
- A többieknél kedvezőbb áron kell biztosítani a terméket a vevőknek
Bár a felsorolt tételek egyben nagyon soknak tűnhetnek, a megfelelő összegű, csak több év után visszafizetendő tőkeforrással teljes mértékben finanszírozhatók. A tőkebefektetések általános 5-7 éves futamideje alatt a cég nemcsak hogy kiépítheti a külföldi hálózatát, de profitja ennyi időn belül könnyen elérheti, de akár jelentősen meg is haladhatja a befektető által elvárt évi 12-15 vagy akár 20 százalékos hozam mértékét is. Arról nem is beszélve, hogy egy külföldi piacokat jól ismerő befektető a kapcsolati háló kiépítéséhez jelentős segítséget is nyújthat. Tehát nem szabad tartani a külföldi terjeszkedéstől, a megfelelő tőkeforrás erős anyagi és akár kapcsolati támaszt is nyújthat a vállalatnak.