Milliárdos startupok, elismert designcégek, sikeres inkubátorok – a budapestinél kevesebb lakosú Észtország mintaszerű kreatívipari ökosztisztémát épített az elmúlt 10 évben. Van mit tanulnunk tőlük!
„Itt az észt maffia!” – súgnak össze a Szilícium-völgyben, ha megjelenik Taavet Hinrikus (a Skype első alkalmazottja, a Transferwise egyik társalapítója) vagy akár Teddy Sagi (a Playtech alapítója) egy inkubátor demo day-én vagy egy befektetői partin. A 500 Startups alapító Dave McClure által meghonosított és elterjesztett estonian mafia elnevezés persze nem éppen olyan maffiát jelöl, mint amit Al Capone épített ki a ’20-as években. Hiszen itt nem félelemmel vegyül a tisztelet, hanem csodálattal, a pénz pedig nem szeszcsempészetből származik, hanem startupokból. Ma Észtországot európai csodagyerekként emlegetik San Franciscóban, hiszen olyan cégek érkeznek onnan, mint a Skype vagy a nemrég 1 milliárd dollárra értékelt Transferwise, és a tallinniak a designcégek terén is igen erősek. A londoni divathét International Fashion Showcase kiállításán hagyományosan az ő standjuk az egyik legjobb, lassan már a szervezőknek is kínos, hogy évről évre nekik ítélik az első díjat. Nem rossz renomé egy 1,3 milliós országnak!
Mit tudunk tanulni tőlük? Nemrég volt szerencsém közelebbről is megismerni az észt titkot, és meggyőződésem, hogy sokat. Ugyanakkor valójában nincs is nagy titok. Észtország kicsi, a belső piac marginális, így egyértelműen a már születésükkor a globális piacokat megcélzó cégeknek van csak esélyük nagyra növekedni. Ezek a born global cégek pedig legtöbbször technológiai és kreatívipari vállalkozások. Ha az észt kormány jelentős gazdasági növekedést akar, és kitörési pontokat keres, ezeket a vállalkozásokat kell támogatnia, sok választása nincs.
Az ottani adminisztráció pedig felismerte, hogy a kényszerből erényt kovácsolni csakis tudatos ökoszisztéma-fejlesztéssel lehet. Ennek része, hogy design mellett jó ideje programozást is tanítanak az általános iskolában, vagy az olyan kezdeményezések, mint a csaknem 5 millió euróból alapított Észt Designközpont, illetve a 2006-ban alapított Tallinn Inkubaator. Ez utóbbi intézmény designcégek inkubációjával foglalkozik, és nem titkoltan az egyik legszimpatikusabb, legjobb gyakorlatként tartottuk számon a Design Terminál inkubációs programjának kialakításakor.
A tudatos ökoszisztéma-építés pedig előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét. A robbanást az online telefonálást lehetővé tevő Skype sikere hozta, amelyet 2011-ben 8,5 milliárd dollárért vásárolt meg a Microsoft. A Skype sikere sok folyamatot felgyorsított. Talán nem kell ecsetelni, mennyire jót tesz az országnak, ha lesz pár tucat dollármilliomosa és néhány dollár-százmilliomosa, akik saját vállalkozásukból, tudásuknak köszönhetően gazdagodtak meg. Ez az új gazdasági elit magával hozott egy addig ismeretlen színvonalú befektetői kultúrát, megváltoztatta a tallinni mecenatúrát, és hozzákapcsolta Tallinnt a világ legfontosabb technológiai és kreatív központjaihoz. A The Economist gyűjtése szerint ma a Pozsony méretű észt fővárosban a legmagasabb az egy főre jutó startupok száma a világon, a kormány pedig bevezette azt az e-közigazgatást, amely gyakorlatilag elbúcsúzott a papír alapú ügyintézéstől.
A már befutott startup vállalkozók ezer ponton segítik a kezdő kreatívipari vállalkozásokat. Kristo Käärmann, a devizaátutalást olcsóbbá tevő Transferwise egyik alapítója például sokat segített a Kriss Soonik nevű észt fehérneműmárkának, hogy villámgyorsan egy mára tucatnyi országban jelenlévő divatmárkává nője ki magát, de a helyiek elmondása szerint meglehetősen inspiráló a Tallinn Inkubaator kezdő designvállalkozásai számára az is, hogy a szomszéd épületben egy milliárdos startup több mint 200 dolgozója pörgeti a GDP-t. Mindemellett aktív angyalbefektetői hálózat működik, számos sikeres befektetéssel a háta mögött.
Az észt akcelerátorokba természetesen folyamatosan bekerülnek magyar cégek is, a Startup Wise Guys például már a harmadik magyar vállalkozásnak biztosított 30 000 eurós befektetést és 3 hónapos akcelerációt: a budapesti alapítású Pubify alapítói nap mint nap brit befektetőkkel és nyugat-európai, illetve amerikai mentorokkal találkozhatnak, nem csoda, hogy fantasztikusan inspirálónak tartják a tallinni közeget.
[post_newsletter title=”Iratkozzon fel hírlevelünkre!”][/post_newsletter]
Persze vannak problémák is Tallinnban. Mint minden posztszocialista országban, a befektetők és a cégalapítók itt is a munkaerő (a nyugat-európaihoz képest) gyenge marketing és a sales tudására panaszkodnak. A Tallinn Inkubaator csapata pedig meglepődve hallotta tőlünk, hogy Magyarországon már számos divatcégbe fektetett kockázati tőkealap – ezen ők még csak dolgoznak, hogy egyszer majd így legyen. Észtországban ugyanis a helyi intézményi befektetők félnek még a designcégektől (talán jobban is, mint Magyarországon), így amelyik észt designcég sikeres lesz, az legtöbbször a külföldi tőkének köszönhetően lesz az. Mivel mindemellett a piac is apró, és a piaci validációt senki sem tudja megszerezni otthon, így aztán sokan londoni cégként futnak be, nem pedig észtként.
A problémák hasonlóak a magyar problémákhoz, de talán a válaszaink sem túlságosan különbözők. Hamarosan még több inspirációt meríthetünk néhány hazai startuppal együtt az ottani ökoszisztémából, mivel a Design Terminál azon dolgozik, hogy bemutasson néhány ígéretes magyar céget a helyi szakmai közönségnek.
Mellesleg Tallinn az a hely, ahol a vállalkozók még a mostanában sűrűn átkozott szovjet örökségből is képesek inspirációt meríteni: hát csoda, hogy Ahti Heinla néhány társával megalapította a Skype-ot, mikor a szülei a híres tallinni Szovjet Kibernetikai Intézetben dolgoztak? Arra pedig már szavam sincs, hogy a helyi kreatív szektor egyik központja az az egykori gyárépület (a Kultuurikatel), amelyben Andrej Tarkovszkij 1979-ben minden idők egyik legjobb filozófikus sci-fi disztópiáját, a Stalkert forgatta.