Bár az utóbbi években egyre több a sikeres, nemzetközi piacon is hódító magyar startup – gondoljunk csak a Rendire, a Tresoritra vagy a Shapr3D-re – egyelőre mégsem mondhatjuk azt, hogy látjuk a következő Distinctiont, IND Groupot, LogMeIn-t vagy Ustream-et. Pedig a nyugat-európai szemmel olcsó helyszín, az élhető környezet és az erős fejlesztői és mérnöki tudásbázis, valamint a jól képzett szakembergárda megléte számos előnnyel kecsegtet a startupok számára. Mégis mire lenne szükség a hazai áttöréshez? Még több tőkére lenne szükség? Turcsán Tamás Péternek, a The Connect East Incubator szakmai vezetőjének írása több hiányosságra is rámutat, ezek közül szemezgettünk. Az állami és uniós forrású tőkeprogramoknak köszönhetően az utóbbi évtizedben nem volt hiány tőkefinanszírozási forrásból, 2017-től pedig ez még kevésbé lesz probléma. Az újabb állami tőkeprogramok várhatóan a magánbefektetői kört is aktivizálni tudják. Viszont ha nem a pénz, akkor mi lehet az oka annak, hogy kevés sikeres startup születik Magyarországon? És mit lehetne tenni azért, hogy több magyar startup induljon el világhódító útjára? Az okok természetesen vállalkozásonként eltérhetnek, azonban az elmúlt egy évtized tapasztalatai alapján legalább három olyan problémaforrás említhető, amely hatása a startupok működését negatívan befolyásolhatja.

  1. Hazai startup ökoszisztéma térképének hiánya

Amerikában és több nyugat-európai országban a startup ökoszisztéma építése tudatos, gondosan gyűjtik a startup ökoszisztéma szereplőit, hogy ezáltal is ismertté váljanak a rendszer erőforrásai, tartalékai és lehetőségei. Ez nemcsak a piaci szereplők, de a vállalkozó kedvű fiatalok dolgát is megkönnyíti, sokkal egyszerűbbé válik az ökoszisztémába való belépés, a tapasztalatszerzés, a lehetőségek feltérképezése. Ezzel szemben Magyarországon nem létezik olyan adatbázis, amely listázná a projekteket, amely képet adna a hazai startup ökoszisztémáról. A budapesti startupoktól és befektetőktől érkező hírek segítik a szakma munkáját, azonban a vidéki és a határon túli projektekre alig van rálátása a szereplőknek. Az SZTA szemszögéből nézve ez utóbbi alapvetően igaz is lehet, de azt is látni kell, ha egy projekt nem kelti fel a régió vezetői központjainak (HUB-jainak) a figyelmét, akkor jó eséllyel a projekt nem képes globálisan növekedni. Ugyanakkor az SZTA eddigi befektetési tevékenysége is mutatja, hogy nemcsak Budapesten lehet találni ígéretes cégeket. Annak érdekében, hogy Magyarországról több sikeres startup tudatosan indulhasson útjára, fontos lenne a startup ökoszisztéma feltérképezése, szereplőinek és projektjeinek számba vétele, rendszerbe foglalása. Ennek eredményeképp a piaci szereplők egyszerűbben találhatnának szakmai partnereket, tőkeforrást vagy inkubátorokat, ráadásul a vállalkozni kívánó fiatalok számára is átláthatóbb lenne az út, amelynek során az ötletük eljut a megvalósítás fázisáig.

  1. Vállalkozói szemlélet hiánya

Korábban beszámoltunk egy felmérésről, amely szerint a magyar egyetemisták többsége a vállalkozói létet preferálja az alkalmazottival szemben. Ez a vállalkozói utánpótlás bővülésében bízó tőkebefektetők számára jó hír, ugyanakkor a projektek megvalósítását illetően már komoly hiányosságok figyelhetők meg. Az egyetemeken gyakran kapnak a hallgatók olyan feladatokat, amelyekben egy vállalkozás koncepcióját kell elkészíteniük, azonban ezek jelentős része sosem jut el a megvalósításig, csupán az üzleti terv kidolgozásáig. Ez indokolttá tenné az egyetemi keretek között működő mentori, inkubációs tevékenységet, azonban mint ahogy az a kutatásból kiderült, a hallgatók többsége egyetemi évei alatt nem szerez vállalkozásindítással összefüggő gyakorlati ismereteket. A problémát a vállalkozásindítással kapcsolatos ismeretek terjesztésével, egyetemi programok, workshopok indításával lehetne megoldani. Emellett az akár külföldi hátterű hackathonok (egyetemi ötletversenyek) segíthetnek abban, hogy több sikeres startup szülessen. E téren pozitív változásokat tapasztalhattunk az utóbbi években, hiszen egyrészt nőtt a versenyek gyakorisága és színvonala, másrészt egyre több elismert nemzetközi inkubátor szervez versenyt hazánkban is.

  1. Globális gondolkozás hiánya

A hazai startupok esetében mindig is nagy problémát jelentett, hogy a sikeres hazai indulást követően nehézségekbe ütköztek a nemzetközi piacra lépéskor. Ennek oka lehet például, hogy nem képesek megfelelő méretű vállalkozássá növekedni vagy csak lokális problémákra kínálnak megoldást. Amennyiben sikerül is a nemzetközi kiugrás, akkor is felmerülhetnek olyan kihívások – pl. a helyi piac által állított falak vagy a nemzetközi versenytársak –, amelyek leküzdéséhez képesnek kell lenni a megújulásra, új megoldásokat és terveket kell kidolgozni. A probléma hátterében a globális gondolkozás hiánya áll, amely fiatal korban leginkább egyetemi keretek között lenne fejleszthető. Emellett a nemzetközi versenyeken való részvétel nagyban segítheti a hazai startupok kiugrását, mivel ezen versenyek fődíja gyakran egy külföldi inkubációs vagy mentori programon való részvételi lehetőség, amely során a nyertesek megismerhetik a helyi piacot és segítséget kapnak vállalkozásuk külföldi terjeszkedéséhez is. Később jelentős segítséget jelenthetnek azok a mentorok, akik a nemzetközi üzleti életben szocializálódva képesek egy vállalkozást kivinni az európai vagy akár a tengerentúli piacra. Természetesen az utóbbi egy-két évtizedben számos magyar induló vállalkozás bizonyította, hogy lehetőségeit kihasználva, az elérhető erőforrásokra támaszkodva el tud lépni a többi hazai startuptól. Magyarországnak azonban arra van szüksége, hogy ezeket a cégeket rendszerszinten is a lehető legnagyobb mértékben támogassa, megteremtse azokat a lehetőségeket, amelyek között valamennyi feltörekvő cég megtalálja a saját igényeihez leginkább illeszkedőket. Ha ezek a feltételek széles körben is elérhetők lesznek, sokkal több magyar hátterű külföldi sikerről lehet majd hallani. A tőkebefektetői oldal már pozitív tapasztalatról is be tudott számolni, az elmúlt öt évben sokkal céltudatosabbá váltak a növekedésükhöz tőkét kereső hazai vállalkozások, ami az évtized elején megjelent állami és uniós tőkeprogramok edukációs hatásának is köszönhető. Forrás: KamaraOnline