Magyarországon a kockázati tőke a JEREMIE-program indulásától számítva lett felkapott téma, pedig egy-két évtizeddel korábban is volt már kisebb mozgolódás a piacon magánbefektetők révén. A klasszikus tőkebefektetési alapok az elmúlt 4-5 évben a JEREMIE-programnak köszönhetően szaporodtak meg, az SZTA pedig azáltal hogy a legtöbb cégbe fektetett be több mint három év alatt, a piac egyik vezető szereplőjévé vált. Igaz, kissé más vonalon. Míg a JEREMIE-alapok elsősorban a nagy növekedésű és elsősorban nemzetközi piacot megcélzó start-up cégeket szemelik ki befektetésre, addig a Széchenyi Tőkealap a hagyományos iparágakban tevékenykedő vállalatokat keresi. De nem csak ezért érdemes figyelni az SZTA-ra.
Az öt évvel ezelőtti piacon mind a cégek, mind az újonnan feltűnő alapok előtt hatalmas lehetőségek álltak. Egyrészt a tőkealapok rengeteg növekedés előtt álló céget kereshettek meg ajánlatukkal (ekkor még tőkehiány volt a piacon!), másrészt pedig a vállalatok akkora összegű, határozott időn belül befektetendő kockázati tőkeforrás lehetőségével találták szembe magukat, amilyennel korábban még nem. Ráadásul az intézményesített, uniós forrásokból származó tőkekihelyezés több magánalapot is magához vonzott, ezzel eltolva a piaci arányokat, új megvilágításba helyezve a kockázati tőke fogalmát.
A piac képe tehát átalakult: a JEREMIE-program új alapokat szült, és meglévő magánalapok is csatlakoztak hozzá, mellettük pedig tovább működtek azok a magánbefektetők, akik nem vállalták, hogy határozott időn belül kihelyezik a befektetésre szánt összegeket. Az intézményi háttér hiányából kifolyólag pedig jóval kevesebbszer és nem ritkán sokkal nagyobb összeget is fektetnek be. A piacot néhány állami befektető színesítette.
Három évvel ezelőtt ebbe a környezetbe lépett be a Széchenyi Tőkealap, teljes értékű piaci szereplőként. Ez utóbbi tényt a JEREMIE-programot is felügyelő Európai Bizottság Versenyjogi Főigazgatósága rögzítette az SZTA engedélyében. Bár akad néhány olyan cég, amelyekbe több piaci szereplőhöz hasonlóan az SZTA is be tud fektetni, alapvetően mégsem konkurensként lép fel. Az elsősorban startupokra és fiatal cégekre koncentráló JEREMIE-alapoktól eltérően az SZTA legalább két éve működő, vagy működési háttérrel rendelkező vállalatokat keres, elsősorban a hagyományos iparágakban. Mivel ezek a szektorok (pl. fémipar, autóipar, egészségügy) kisebb kockázatot jelentenek, az Alap kisebbségi tulajdonban marad, és kisebb hozamot vár el. Ebben pedig nem csak a JEREMIE-, de a magánalapoktól is különbözik. Emellett az állami szereplőknek sem jelent konkurenciát, azok ugyanis jellemzően fedezetalapon működnek és nagyobb összeget fektetnek be.
A fentiek alapján jól látszik, hogy a Széchenyi Tőkealap a piac egy olyan szegmensét kereste meg, amely korábban és azóta sem talált másik befektetői forrást. Pedig a finanszírozást kereső vállalatoktól érkező megkeresésekből azt tapasztaljuk, hogy van rá igény. A magyar vállalkozók folyamatosan keresik a nekik legmegfelelőbb finanszírozási lehetőségeket, ám a nagy értékű fedezeti igény sokakat elriaszt, és a cég többségi tulajdonának átruházása sem mindenki számára elfogadható opció. Azonban meglehetősen magas azon cégek száma, akik nem a nagy ötletre és a hangos sikerre alapoznak, hanem csendben, évente átlagosan 10-12 százalékos hozamot tudnak előrevetíteni és az üzleti tervbe beépíteni. Bár az SZTA is számos iparágban képviselteti magát tőkebefektetései révén, még nagyon sok szektor várja a forrásokat, hogy elkezdődhessen a növekedés, a fellendülés.