A tőkebefektetések mértékét általában a növekedni kívánó cégek üzleti terve és elérendő céljai határozzák meg. Egyik befektető sem fog indokolatlanul a szükségesnél nagyobb összeget befektetni, mivel az nem feltétlenül a cégnövekedést segíti, illetve kevesebbet sem bízhat a vállalkozásra, mivel a célok úgy nem tudnak teljesülni. Tehát a befektetőknél csak olyan összegű tőkeigénnyel érdemes kopogtatni, amely a növekedési célok elérését hatékonyan segíti. Ennek megfelelően nem a minél nagyobb összeg lebeg a befektető szeme előtt, hanem a vállalati célok sikeres megvalósítása.
Mivel a kockázati tőke – nevéből fakadóan – minden egyes alkalommal rizikóvállalást is rejt magában, a nagy összegű befektetésre nem lehet csupán a magas hozam ígéretének oldaláról tekinteni. A nagyobb összeg nagyobb potenciális veszteséget hordoz magában, és annál nagyobb a befektető felelőssége is. Míg egy több cégből álló portfóliónál a kisebb veszteségek szükség esetén a sikeres projektek nagyobb nyereségeiből finanszírozhatók (a befektetők működési politikájában ennek a szakma jellegéből kifolyólag szükségszerűen helye van), addig a nagyobb volumenű befektetések negatív kimenetele már nagyobb fejfájást okozhat. A szükségesnél nagyobb összegű tőkebefektetésnek ráadásul van egy másik rossz oldala is: a szükségesnél nagyobb átengedett tulajdonrész.
A rangsorolás másik szempontja lehetne az egyes befektetésekbe invesztált idő és munka mértéke, hiszen általában amire több időt áldozunk, annak teljesítményét jobban értékeljük. A befektetések esetében azonban nem beszélhetünk erről ennyire leegyszerűsítve, ugyanis az előkészítési folyamat szükséges lépéseire aligha van hatással, hogy végül hány millió forint kerül egy-egy céghez. Gondoljunk csak bele!
[insert_php]
kalkulator();
A vállalkozás tőkeigénnyel megkeresi a tőkebefektetőt, aki fantáziát és profitlehetőséget lát a cégben. A cég üzleti tervei egy bizonyos összeg felhasználásával kivitelezhetők és a cég növekedését szolgálják, ezért a közös érdekek adottak. A tárgyalássorozatokon a két fél megegyezik a feltételekben és az elérendő célokban. Hogy a befektetés tiszta lappal indulhasson, szükségszerű lépés az előzetes jogi és pénzügyi átvilágítás. Ezután a befektető a folyamat részeként előterjeszti a projektet a döntésért felelős testületei elé, majd ezt követően írható alá a végső szerződés. Ahogy a szükségszerűen több hónapos előkészítési folyamat rövid leírásából is látszik, egy-egy cég növekedéséhez biztosított befektetési összeg mértéke nem befolyásolja a befektetői oldal munkájának mértékét. Az eltérés legfeljebb később, a nagyobb összeg többlépcsős befektetésénél jelentkezhet. Tehát akár kisebb, akár nagyobb befektetésről van szó, a befektetőnek közel ugyanannyit kell foglalkoznia az adott projekttel.
Természetesen, ha egy magasabb összegű befektetés teljesíti, vagy akár meg is haladja a várt pénzügyi mutatókat, a befektető is jelentős sikert könyvelhet el. A kiválasztási folyamatot viszont önmagában a befektetési összeg nagysága egyáltalán nem befolyásolhatja, ugyanis semmi sem garantálja, hogy a kisebb tőkét igénylő cég végül nem ér el kimagaslóbb eredményeket, mint egy nagyobb, ígéretesebbnek tűnő vállalat. Az SZTA-nál is rendkívül fontos, hogy egytől egyig minden portfóliócég tudja és érezze, hogy a tőkealap törődik vele, megbecsüli, és fontosnak tartja a vállalat céljainak teljesítését.