Milyen összegű forrást tud ténylegesen bevonni az uniós finanszírozású alapok révén egy hazai vállalkozás? Mekkora üzleti részesedést szerezhet a befektető, és milyen mértékben szólhat bele a cég irányításába?
Hogy „kezdők” számára is megkönnyítsük az előzetes tájékozódást, a két európai uniós forrásokra épülő konstrukció összehasonlításához, illetve az ezektől eltérő „klasszikus” kockázatitőke-befektetések átgondolásához készítettünk egy sorvezetőt, a tőkefinanszírozás alapkérdései és legfőbb jellemzői szerint.
Mindazok, akik az elmúlt években aktívan kutatták a fejlesztési célú tőkebevonási lehetőségeket, biztosan találkoztak az Európai Unió által finanszírozott JEREMIE program keretrendszerével, és a hazai vállalkozások számára fontos tudnivalókkal. A program 2009-es indulása óta tízes nagyságrendű vállalkozás kapott kockázati tőkét, és megtörtént az első exit is. Az ugyanúgy uniós fejlesztési forrásokra épülő Széchenyi Tőkebefetetési Alap (SZTA) kihelyezési tevékenysége uniós szinten is egyedi, alig másfél éve működő konstrukció, amellyel a befektetőt kereső vállalkozások leginkább a hitelpiac szűkülése és az ebből (is) adódó forráshiány miatt kerülnek kapcsolatba. Az Alap eddig 15 hazai vállalkozásba fektetett tőkét, és ezzel a hazai tőkepiac egyik legaktívabb szereplőjévé vált.
Az alábbi útmutató segítségével könnyen áttekinthető, hogy a tőkebevonás legalapvetőbb tényezőit tekintve, a vállalkozások különböző köreinek szóló fejlesztési programok közül melyik lehet a legmegfelelőbb. Emellett, kiemeltük a kockázatitőke-befektetések egyes jellemzőit, melyek segíthetik a tisztánlátásban mindazokat, akik vállalkozásukba a jövőben magánbefektetők bevonását tervezik.
Jellemzően mekkora forrást lehet bevonni?
Az SZTA 200 ezer eurós befektetéseket hajt végre, amelyekhez ugyanekkora mértékben tagi kölcsön kapcsolódhat. A relatíve csekély összegű, úgynevezett de minimis támogatásokra vonatkozó érvényes szabályozásnak megfelelően levonásra kerül az az összeg, amit a vállalkozás jelenlegi, illetve az ezt megelőző két pénzügyi évben ilyen jogcímen kapott. Összességében, az Alap így legfeljebb 110-120 millió forintnyi forrást juttat el a célvállalkozásokhoz. A JEREMIE-alapoknál a befektethető összeg évenként mintegy 1,5 millió euró; a befektetés ugyanekkora mértékben még kétszer megismételhető. Az úgynevezett JEREMIE 2 alapkezelői ennél is nagyobb mértékű, 2,5 millió eurós tőkét adhatnak egy vállalkozásnak évente, összesen legfeljebb három alkalommal.
Mekkora üzleti részesedést szerezhet a befektető?
Az SZTA kizárólag kisebbségi részesedést szerez a befektetés célpontját adó vállalkozásban, így a cégvezetés mindenképpen megtartja a vállalkozás többségi irányítását. Ezzel szemben, a klasszikus kockázati tőkebefektetés gyakran többségi tulajdonszerzéssel jár. Ez több esetben így van a JEREMIE-alapoknál is, ahol a koordináló befektetők, a vonatkozó uniós szabályoknak megfelelően, szükség esetén többségi tulajdont is szerezhetnek a vállalkozásban. Ha pedig a klasszikus kockázatitőke-bevonásról beszélünk, szem előtt kell tartani azt az elméleti lehetőséget, hogy egy privát többségi tulajdonos olyan mértékű tőkeemelést is végrehajthat, mely mellett az eredeti cégvezetés tulajdonrésze eltörpül. A részesedés-szerzéssel kapcsolatos előzetes döntés tehát az egyik legkritikusabb pont lehet egy befektetés előkészítésében – nagyon fontos, hogy a vezetők minden lehetséges forgatókönyvre felkészüljenek, és szerződéseikben előre védjék meg cégüket a számukra egyértelműen nem elfogadható megoldásokkal szemben.
Milyen mértékig szól bele a befektető a vállalkozás irányításába?
Ez minden befektetési konstrukcióban mást jelenthet, a háttérben maradó csendestárstól a vállalat napi működésében részt vevő aktív befektető partnerig. Az SZTA alapvetően csendestársként tevékenykedik, miközben az első évben havi, a későbbiekben pedig havi vagy negyedéves jelentéseken keresztül követi nyomon a vállalkozás eredményeit. Közvetlen részvételre az előre meghatározott módon is csak akkor kerülhet sor, ha a közösen meghatározott, reális üzleti tervek végrehajtása, illetve a kitűzött eredmények elérése veszélybe kerül, illetve ha a beszámoló adatok nem teljesültek.
A JEREMIE alapkezelők komoly hangsúlyt fektetnek a vállalkozás minél szorosabb nyomon követésére, a piaci jelenlétük megerősítésének támogatására, vagy akár az inkubációra. Sok esetben támogatják a céget a termékfejlesztési, piacépítési folyamatokban saját vagy külső szakértők tapasztalatai alapján, tehát közvetlenül segítik a vállalkozást a minél jobb eredmény elérése érdekében. A privát kockázati tőkebefektetők vagy az üzleti angyalok sok esetben az adott iparág több éves vagy évtizedes tapasztalattal rendelkező szakértői, így napi szinten, a tulajdonosokkal együtt építik a vállalkozásokat.
Ezen a téren tehát jelentős különbséget mutat más tőkebefektetésekhez képest az SZTA konstrukciója. Az SZTA a befektetési lehetőségek mérlegelésénél nagy hangsúlyt fektet a cégek jelenlegi vezetésének megismerésére, mert a csendestársi szerepből adódóan nem kíván az operatív folyamatokban részt venni. Ehhez azonban mindenképpen szükséges, hogy egy jól felkészült, piacot, versenytársakat és a jövőbeli lehetőségeket jól ismerő menedzsment vezesse a vállalkozást.
Sorozatunk következő része:
Széchenyi Tőkebefektetési Alap, JEREMIE vagy privát kockázati tőke? – II. rész