A hazai tőkebefektetési piac jövője, az elmúlt évtized hibáinak tanulságai, valamint a startupok sikerességének tényezői kerültek a negyedik Venture Capital Summit csúcskonferencia legfontosabb témakörei közé. A június 13-i rendezvényt épp a piac várható felélénkülése elé szervezték, így újabb konkrét fejleményekről egyelőre kevésbé esett szó, inkább a tapasztalatcseréről és a piaccal szemben támasztott várakozásokról szólt a konferencia. A hamarosan már három tőkealappal is pénzt kihelyező Széchenyi Tőkealap-kezelő kiemelt támogató partnerként több blokkban is képviseltette magát. Az idei VC Summit sztárelőadója, Michael Brandkamp, az ötödik legnagyobb európai kockázati tőkealap, a High-Tech Gründerfonds Management vezérigazgatója volt. Előadásában a startupok menedzselésének legfontosabb sikertényezőit mutatta be, majd a nagyvállalatok és a startupok közötti együttműködési lehetőségekről beszélgetett Chris Mattheisennel, a Magyar Telekom Nyrt. vezérigazgatójával (erről a témáról egyébként mi is írtunk nemrég). Az előadók és beszélgetőpartnerek között a hazai kockázatitőke-piac vezető szereplői vettek részt: a JEREMIE-, magán- és állami alapok képviselőin kívül akcelerátorok és inkubátorok, tanácsadók, a banki szféra, a Budapesti Értéktőzsde, illetve az újságírói kör is képviseltette magát. Az előadókról és a témákról ebben a bejegyzésben írtunk bővebben, most pedig azokat a fontos üzeneteket emeljük ki, amelyek több előadásban vagy beszélgetésben is visszatérőek voltak, és az előadók többsége egyetértett vele. A vállalkozók felkészültebbek, mint öt éve Több tőkebefektető – köztük az SZTA is – azt tapasztalja, hogy a vállalkozók tudatosabban keresnek tőkebefektetőt és jobban felkészülnek a kapcsolatfelvételre és a tárgyalásra, mint fél évtizede. Mivel a kockázati tőke mint pénzügyi forrás még viszonylag fiatal Magyarországon, bizonyos időnek el kellett telnie, mire a kkv-szektor megismerte a finanszírozási formát, annak előnyeit és hátrányait. Ebben jelentős szerepe van a 2010-es évek elején létrejött, uniós forrást kezelő tőkealapok többéves tevékenységének is, folyamatos kommunikációjának – köztük a legaktívabb hazai kockázati tőke blognak, az SZTA blogjának is. A teljes tőkepiacnak ugyanis az az érdeke, hogy a vállalkozások alaposan megismerjék a tőkebevonási lehetőségeket és tisztában legyenek a működésével. Ezáltal a tőkekihelyezések is gyorsabb és eredményesebb lehetnek. A hazai kockázatitőke-piacnak még van hová fejlődnie Bár a tőkebefektetések számának folyamatos növekedésével a vállalkozói szektor és a tőkebefektetők is fejlődnek, a magyar kockázatitőke-piac továbbra is gyerekcipőben jár, ha a privát források megjelenését nézzük. Egyelőre az uniós és az állami tőke tartja el a piac túlnyomó részét, a magánbefektetők aktivitása a kívántnál jóval alacsonyabb. Az állam piaci szerepvállalásának egyik célja, hogy ez az arány hosszú távon korrigálódjon, és egyre nagyobb mennyiségű privát tőke hasznosuljon a magyar kkv-kban. Jelenleg minimális számú nemzetközi privát forrásból létrejött tőkealap van jelen a magyar piacon, és a számuk az elmúlt években nem változott jelentősen. A JEREMIE-források kifutásával az ott nyertes tőkealapok egyelőre nem jelentették be tömegével alapjuk privát forrásból történő feltőkésítését vagy új alap indítását. Az SZTA például eddig 13 milliárd forint befektetett tőke mellé 4,5 milliárd forint értékben vonzott be privát tőkét a vállalkozásokba, és ez a befektetés-ösztönzés továbbra is kiemelt célja marad. A JEREMIE-programhoz hasonló elvek mentén készülő Intelligens szakosodási kockázati tőkeprogram pedig a közös alapok helyett már a befektetésenkénti kockázatmegosztást veszik alapul, ezzel több privát szereplőnek is megadva a lehetőséget az aktivizálódásra. A magánbefektetők minél nagyobb arányú tőkekihelyezése nemcsak a tőkepiac és a célvállalkozások, de a magyar gazdaság érdeke is. [post_newsletter title=”Iratkozzon fel hírlevelünkre!”][/post_newsletter] A startup sikerének legfontosabb tényezője a csapat A sokat látott tőkebefektetők tapasztalatcseréje során talán egyetlen kérdésben sem volt nagyobb egyetértés, mint abban, hogy leginkább a vállalkozás menedzsmentjén múlik egy projekt életképessége és sikeressége. Egy jó termék nem sokat ér egy olyan csapat kezében, amely nem tudja azt eladni, míg egy közepes termékkel is piacokat lehet hódítani, ha tudják, hogyan kell azt prezentálni a vevői igényekre nyújtott legjobb megoldásként. Az előadók közül volt, aki hibaként könyvelte el, hogy a csapat hiányosságaival nem törődve egy ígéretes termékbe fektetett, de az is előfordult, hogy a menedzsment képességeinek félreismerése miatt kellett idő előtt lezárni egy befektetést. …és az időzítés Michael Brandkamp a legfontosabb tényezők felsorolásakor a csapat (kik?), az ötlet (mit?), az üzleti terv (hogyan?) és a befektetés (miből?) mellett az időzítést (mikor?) nevezte meg, utalva arra, hogy a startupok globális versenyében sokat számít, hogy ki tud ráérezni az adott pillanatban uralkodó vásárlói igényekre, és mások előtt – de nem túl korán – előlépni a jó megoldással. Az időzítés kérdése az exit megfelelő időpontjának tervezése kapcsán is előjött: jellemző dilemma például, hogy a tőkebefektető az első adandó alkalommal csapjon le a lehetőségre (pl. megjelenik egy másik érdeklődő befektető), vagy várjon még egy-két évet, hogy saját forrásából maximalizálni tudja a vállalkozás értékét, hogy később még nagyobb összeget kaphasson a kiszállásért cserébe. Csak ugye mi történik, ha a várt növekedés nem következik be, vagy az a második lehetőség sohasem érkezik el? Mivel a döntésben a befektetői kompetenciákon kívül a külső tényezők is nagy hangsúlyt kapnak, elmondható, hogy a jó befektető egyben szerencsés is.
Menu