Budapest egyik erőssége, hogy miközben egészen kiváló mérnökök, programozók végeznek az egyetemen, sok a kreatív, magas színvonalon dolgozó designer és az ügyes, már korán külföldi tapasztalatot szerzett közgazdász is. Ebből viszont még egyáltalán nem következik, hogy Budapest a régió innovációs központjaként ontani fogja a sikeres, minden korábbi üzleti modellt felrúgó milliárddolláros vállalkozásokat.
Programozóból ugyanis túl kevés van, a designerek pedig kiválóan megtanulják a szakmát, de aztán gondjuk van a cégépítéssel. A legjobb, leginnovatívabb fiatal közgazdászainkat nincs az az erő, ami visszahozza az országba, ha nem találnak itthon a kreativitásuknak és képességeinknek megfelelő állást. Attól, hogy az emberanyag jó, még lehet egy város csupán az olcsó, jó minőségű munkaerő beszállítója a globális innovációs központok részére; és persze lehet maga is innovációs központ.
Hogy ez min múlik, persze túlmutat egy blogposzt keretein. Az viszont biztos, hogy az oktatásnak kulcsszerepe van benne. És az is igaz, hogy ez a probléma korántsem csak Magyarország sajátja. Világszerte számos oktatásstratéga foglalkozik azzal, hogy lehet-e oktatni az innovációt, és ha igen, hogyan. A világ olyan gyorsan változik, hogy egyelőre még az is kérdés, hogy létezik-e ehhez tökéletes modell, olyan, amely 3-5 év múlva is megállja a helyét. A legfrissebb kutatási anyagok szerint azonban néhány dolog valószínűleg igaz: 1) hamarosan programozni is meg kell tanítani a kisiskolásokat, nem csak írni és olvasni; 2) nem árt, ha a közoktatásban is megjelennek a vállalkozási ismeretek; 3) a bölcsészettudományok oktatása egyáltalán nem felesleges, a műveltség pedig nem elavult fogalom.
1. A programozás oktatásának bevezetése az általános iskolákban
Egyre több szakember állítja, hogy a digitális technológia nyelvét a közeljövőben már nem csak annak érdemes ismernie, aki programozónak készül. Ma a leginnovatívabb vállalkozásoknál a design, a művészetek, a technológia, a termékfejlesztés és a marketing annyira összeforrt, hogy lassan egy alkalmazott művészetekkel foglalkozó szakembernek is érdemes lehet megtanulnia programoznia, mert a közvetítő eszköze, a médium, amit használ, nagyon erősen be van kötve a digitális világba. Van, aki szerint hamarosan a programozást ugyanúgy fogják oktatni, mint az írást/olvasást, a matematikát vagy az angol nyelvet, és ha megnézzük a legfrissebb folyamatokat, akkor ez a világ már talán nincs is olyan messze.
Európában Anglia jár legelöl az általános iskolások programozásra tanításában: néhány olyan intézmény, mint a Royal Society, az Association for Learning Technology, a Computing at School és a British Computer Society már 2012-ben vitákat kezdeményeztek és tanulmányokat publikáltak a témáról az Oktatási Minisztériumnak címezve. Végül 2014 szeptemberétől életbe lépett az új tanterv, amelyben már a kódolási és számítógépes ismeretek is nagyobb hangsúlyt kaptak. Észtországban a finn Tiger Leap alapítvány aktív e téren, akik már 2012-ben elindították a “ProgeTiiger” programot, amely az általános iskolai kódolás oktatását támogatja, de híres a tallinni Pelgulinna Gymnasium 12 évfolyamos iskola is az ICT iparág iránti elkötelezettségéről. Ők már jó pár sikeres startup vállalkozót adtak a világnak. De van még néhány ország, ahol kötelező tantervi anyag lett a programozás és kódolás, és ami érdekes, hogy a kelet-közép-európai régió egyáltalán nincs lemaradva e téren: Ciprus, Görögország és Portugália mellett ugyanis Bulgária, Csehország és Lengyelország is aktívan kísérletezik a programozás oktatásával.
Van szerencsére magyarországi jó gyakorlat is: a Skool kislányokat tanít programozni, független szervezetként, nonprofit alapon. A kezdeményezés azon próbál meg változtatni, hogy annak ellenére, hogy kevés szakma kínál annyira rugalmas munkabeosztást és életmódot, mint a programozóké, nőket mégis ritkán látunk kódolni.
2. Vállalkozási ismeretek oktatása az iskolában
Na igen. Szinte mindegyik kelet-közép-európai országra igaz, hogy marketingben és értékesítésben gyengébbek vagyunk, mint a nyugat-európaiak. A vállalkozói kultúrát, attitűdöt, az ezzel járó felelősséget könnyebb olyan országokban már gyerekként magunkba szívni, ahol a család generációk óta vállalkozik. Ahol ez nem adott, ott a vállalkozói kultúra átadását az iskolának érdemes pótolnia. A probléma az, hogy nincsenek olyan kompetenciákkal rendelkező tanárok, akik szakszerűen és élvezetesen tudnák átadni azt a tudást, amelytől a diákok később valóban kedvet kapnak saját cég alapításához. Éppen ezért – néhány kivételtől eltekintve – egész Európában nagyon kevés olyan középiskola van, ahol vállalkozói ismereteket tanítanak a kötelező tanterv részeként.
A probléma az uniós politikai döntéshozók előtt is ismert, a témáról már 2011-ben összefoglaló jelentést készített az Európai Bizottság. Jó példák azért akadnak: figyelemreméltó projekt a CENTRES (Creative Entrepreneurship in Schools), amelynek az a célja, hogy felkészítse a cégvezetésre a jövő kreatívipari vállalkozóit. Jelenleg is Európa-szerte tesztelik azokat az új tanítási módszereket, amelyek közel állnak a kreatív vállalkozásokhoz, és a vállalkozói készségek fejlesztését segítik (egészen pontosan Csehországban, Dániában, Észtországban, Litvániában, Finnországban, Lengyelországban, Szlovéniában és az Egyesült Királyságban fut a program).
A britek természetesen ebben is elöl járnak: a brit kormány Enterprise for all című szakértői anyaga elérte célját, hatására ugyanis radikális változásokat terveznek az angol közoktatásban. A fejlesztéseket követően jóval nagyobb fókuszt kapnak majd a középiskolákban a vállalkozói ismeretek. Követendő példa.
Jól működő magyar projekt is van: a FutureGen program az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban fut. A kurzus során a gimnazisták saját vállalkozást alapítanak, amelyben sikeres, fiatal vállalkozók mentorként segítik őket.
3. A kultúra és a műveltség jelentősége
Egy korábbi posztomban már hivatkoztam az amerikai Milken Institute évről évre publikált Best Performing Cities anyagára, amely a legsikeresebb amerikai városokat listázza (aszerint, hogy hol nőnek a fizetések a legnagyobb mértékben egyik évről a másikra, illetve hol születik a legtöbb új munkahely). A tanulmány szerint a sikerességhez igen fontos feltétel, hogy a városnak gazdag kulturális élete is legyen. A kultúra sokak szerint az innováció táptalaja, a képlet egyik fontos, nélkülözhetetlen összetevője. Többek között erről is beszélt június elején a Brain Bar Budapesten a téma nagy teoretikusa, az ismert amerikai társadalomtudós, Richard Florida is.
A világ legjobb egyetemeire magyar diákokat felkészítő Milestone Intézet alapítói is csak egyetérteni tudnak ezzel. A világ olyan gyorsan változik, hogy az intézet alapítói szerint szakmát oktatni sok egyetemi szakon szinte már felesleges. Az attitűd, a tág fókuszú világkép és a műveltség viszont igenis hasznosak akkor, amikor gyorsan kell alkalmazkodni – feltéve, ha hozzá társulnak azok a kompetenciák, amelyekben az angolszász oktatási rendszer hagyományosan erős: kritikai gondolkodás, vitakultúra, a hatékony csapatmunka és így tovább. Az Egyesült Államokban egyébként a legtöbb befektetési bankár filozófiát és matematikát tanul, nem pedig business schoolon végez; emlékezzünk csak, hogy a tőzsdei zseni André Kostolany is filozófiát és művészettörténetet hallgatott, és Soros György is évekig foglalkozott behatóan filozófiával. Steve Jobs és a kalligráfia kapcsolatának történetét és ennek hatását a világ legnyereségesebb vállalatára pedig talán már tényleg mindenki ismeri.
[post_newsletter title=”Iratkozzon fel hírlevelünkre!”][/post_newsletter]