Balogh Péter, a navigációsszoftver-gyártó NNG alapítója ma már üzleti angyalként és startup-tanácsadóként tevékenykedik. Az évek során felhalmozott széleskörű tapasztalatait gyűjtötte össze és posztolta rendszeresen LinkedIn-oldalán #startupcoelho néven – megmozgatva ezzel a hazai üzleti közösség jelentős részét. Gondolatait cégek működéséről, cégvezetésről, valamint befektetésekről írta le, a szerintünk legjobbakat kommentáljuk most mi is!
„Egy startup öt éves üzleti terve annyit ér, mint Kolumbusz Kristóf útvonalterve India felé. Egy startup általában új piacokat, ötleteket, üzleti modelleket próbál. Olyasmivel akar sikert elérni, amit abban a formában még senki nem próbált. Azaz oda hajózik el, ahol még nincs térkép. Ha lenne hozzá térkép és útmutató, akkor kereskedelmi flották és japán turistacsoportok is járnának arra – ergo nem lehetne egy kis startupnak esélye sem a sikerre. Tervre persze szükség van – még jó Kristófunk sem hajózott ki terv nélkül. De túlzottan nem fontos, hogy mit terveztünk, mert a valóságot úgyis csak akkor látjuk meg, ha odaérünk hozzá. Ezért nem érdemes túlzottan hinni a saját tervünk pontosságában. Kevés dolog mosolyogtat meg jobban mint egy nagyon magabiztos üzleti terv. Az üzleti tervnél sokkal fontosabb kitalálnivalója is van a legtöbb startupnak. Például a unit economics, az üzleti modell vagy a partner stratégia.”
Ha egy vállalkozás tőkét szeretne bevonni, sok egyéb mellett elengedhetetlen, hogy rendelkezzen egy alaposan kidolgozott üzleti stratégiával és üzleti tervvel. Fel kell készülni azonban azokra a helyzetekre is, amikor a történések nem az előre megtervezett módon alakulnak. Természetesen a befektetők is tisztában vannak azzal, hogy a piac változásait nem lehet előre több éves időszakra megjósolni, nem is ez az elvárás. A terv inkább egy olyan eszközként funkcionál, amely segít megmutatni a befektetők számára az alapítók elképzeléseit a piacról, a management kvalitásait, valamint szakmai-pénzügyi felkészültségét. Ezek mind-mind fontos és meghatározó tényezői lehetnek egy befektetési döntés meghozatalának.
„Az operának addig nincs vége, amíg valaki énekel. „Rendszeresen találkozom olyan startupokkal is, akik elakadtak. Kész a termék, csak éppen piacra vinni nincs miből. Nem tud úgy nőni a bevétel, ahogy tervezték. Mégsem jött be egy fontos feltételezés. Piacot és stratégiát kellene váltani, de már nincs miből. Hogy mikor van vége és hol érdemes abbahagyni? Az egyszerű válasz mindig az, hogy amikor elfogyott a befektető pénze. Pedig szerintem vége csak akkor van, ha feladjuk a küzdelmet és a hitet. Van olyan cég a portfólióban, aki sok mindenben pórul járt, pár fontos dolgot elrontott elsőre, utolsó fillérből is kifutott. De nem adta fel, folytatta, próbálkozott és így új piacra talált, első bevételekkel és egyre növekvő érdeklődéssel. Volt olyan is, aki utolsó csepp véréig küzdött, majd feladta. Ha elfogy a hit, elfogy az esély is. Volt olyan, hogy a cég, amit vezettem, konkrétan durva mínuszba csúszott. Volt, hogy nem tudtuk, hogy többszáz ember miből kap majd fizetést elsején. Volt egy másikkal, hogy azt alapítók dobták össze a többiek bérét. Szinte mindent túl lehet élni. Egy startup akkor ér véget, amikor az alapítók feladják.”
Egy startup esetében rengeteg olyan tényező létezik, amely meghatározza a vállalkozás sikerének mértékét, és vannak olyanok, amelyek a legtöbb esetben a vállalkozás bukását idézik elő. Utóbbiakról ebben a bejegyzésünkben írtunk bővebben. A cégalapítás azonban szükségszerűen kockázatvállalással jár. A vállalkozóknak tisztában kell lenni a különböző eshetőségekkel, és el kell fogadniuk azt is, ha a fogyasztók nem úgy reagálnak a termékre, szolgáltatásra, mint ahogy azt remélték. A kudarc a vállalkozás velejárója, a kulcskérdés inkább az, hogy hogyan reagál rá a cégvezető, és mit kezd a tapasztalattal. Meddig képes tanulni a hibáiból, a hibákra pedig az új lehetőségek ugródeszkájaként tekinteni, és mikor jön el az a pont, hogy feladja. Nem azt mondjuk, hogy a folyamatos próbálkozások és kitartás elegendő a sikerhez, de valljuk be, a legnagyobb sikereket általában azok érik el, akik valóban mernek kockáztatni és kitartóan dolgoznak a céljaikért. [post_newsletter title=”Iratkozzon fel hírlevelünkre!”][/post_newsletter]
„Nem mindenre való a kockázati tőke sem. Befektetőként nem az a cél, hogy minden sikeres sztoriba beszálljunk, hanem az, hogy minél kevesebb sikertelenbe. Ez a gondolkodásbeli különbség is okozza azt, hogy nem minden sztori, bármennyire is sikeres lehetne, talál befektetőre. Mivel itt nincs fairplay és nincs vigaszdíj, így könnyen lehet, hogy az ötletünk, bár nagyszerű, egyik befektető kockázatvállalási hajlandóságát sem üti meg. Ezen túl azt is fontos mérlegelni, hogy befektetni csak olyan cégbe érdemes, ami működő üzlet tud lenni, nagyon nagyra tud nőni és eladásra fog kerülni. Azaz feltalálókba, világújító találmányokba, népjóléti ötletekre, családi kézműves cégbe, helyi kis szolgáltatóba egyszerűen nem éri meg pénzt tenni. Ne várjuk el a kockázati tőkétől, hogy mindent megoldjon. Nagyon specializált műfaj ami csak néhány jól meghatározható témára tud finanszírozást nyújtani. És biztos számtalan jó vagy jónak tűnő ötlet emiatt sosem valósul meg.”
Hangsúlyoztuk már blogunkon, hogy a kockázati tőke nem is való minden vállalkozásnak, a befektetés által létrejött együttműködés minden esetben mindkét fél érdekeit kell, hogy szolgálja. Befektetőként mi sem írunk alá olyan szerződést, ami később hátrányos lehet a számunkra. Természetesen ugyanezt javasoljuk a vállalkozóknak is! A Széchenyi Tőkealap-kezelő olyan vállalkozásokat keres, amelyek képesek vagy képessé tehetők a hosszú távú stabil növekedésre. Ahhoz, hogy erről megbizonyosodjunk, különböző szempontokat kell figyelembe vennünk a döntés előtt, mint a jogi feltételek, korábbi működési eredmények, a tevékenység fókuszában álló termékek vagy szolgáltatások, ezek életképessége, valamint a menedzsment kooperációs készsége. Ilyen módon mindkét fél megbizonyosodhat arról, hogy a jövőbeli együttműködés valóban közös érdeket szolgál-e vagy sem.