A 2000-es évek első felében a vállalkozások növekedési és kivásárlási szakaszába a tőkebefektetéseknek kevesebb mint fele áramlott, 2006-tól ez az arány – a nemzetközi trendekkel összhangban – 90 és 95 százalék közé emelkedett. Ugyanakkor, ez nem jelentette a növekedési fázis támogatásának túlsúlyát: a befektetések kétharmadát az elmúlt két évtizedben a kivásárlási ügyletek fogadták be, míg a cégek növekedését erősítő tőkebefektetések mindössze 30 százalékot tettek ki. A magvető és induló fázisban a kockázatitőke-finanszírozás növekedése egyelőre nem gyorsult fel jelentősen: hazánkban ez a terület a befektetések 4-5 százalékának felel meg az EVCA statisztikái alapján. 2010 óta történtek fontos lépések, amelyek ezt a képet a jövőre nézve a kisebb, ígéretes vállalatok számára kedvezően alakítják.
Ha az 1989-2010 közötti időszakot vizsgáljuk, a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület számaiból kiderül, hogy a kockázati és magántőke-befektetések összértékének valamivel több, mint 10 százaléka származott speciális fókuszú, például a korai szakaszban lévő vállalkozásokra koncentráló kockázati tőkealapoktól, míg a maradék 90 százalékot a jelentős gazdasági erőt képviselő, érett vállalatokat megcélzó magántőke-alapok fektették be. Az ügyletek számát alapul véve azonban bizonyos mértékig változik a kép: a korai fázisban lévő vállalkozásokba a befektetések közel egyharmada, a növekedési szakaszban lévőkhöz 60 százaléka, a kivásárlási célú projektekbe pedig 10 százaléka került.
2010-től azonban új lehetőségek nyíltak meg, amelyek új pilléreket alakítanak ki a kockázatitőke-befektetések hazai piacán. Például, az egész Európai Unióra kiterjedő, egységes feltételrendszerrel működő JEREMIE programok szektort és cégméretet tekintve eltérő mértékben ugyan, de elkezdték átrendezni mind a magvető, az induló és a növekedő vállalatok tőkéhez jutási esélyeit.
Ami az említett két évtizeden átívelő statisztikákat illeti, a hazai valóságot a Széchenyi Tőkealap számára az ügyletek száma által mutatott arányok képviselik leginkább. Nem véletlen, hogy az Alap aktív tőkekihelyezési tevékenységének első évében kizárólag növekedési szakaszban lévő vállalkozásokat finanszírozott, és ezzel a csekély összegű (de minimis) tőkejuttatások területén már akkor komoly hiánypótló szerepet töltött be.
Ez azonban csak a kezdet volt: idén az Európai Bizottság jóváhagyásával az Alap négy új uniós finanszírozású befektetési konstrukciót vezetett be. Az SZTA ezek keretében a korábbinál magasabb projektösszegek felett is rendelkezhet; olyan induló vállalkozásokat is finanszírozhat, amelyek jogutódlással vagy más cégekből kiválással jönnek létre, illetve társbefektetőkkel közös projekteket is végrehajthat. Ezek a befektetési konstrukciók, amellett, hogy segítenek áthidalni azt a szakadékot, amely a hazai vállalkozások potenciálja és tőkebevonási lehetőségei között húzódik, aktívan ösztönzik azt a folyamatot, amelynek egyre több magántőkét vonz működő tőkeként a hazai cégekbe.
Mindezek alapján úgy tűnik, a régió és Magyarország kockázatitőke-ágazatának fejlődésében jelentős tartalékok vannak, a kihelyezhető tőkemennyiség – leginkább az európai uniós támogatásoknak köszönhetően – újból növekszik, és a korábbinál célzottabb és differenciáltabb módon juthat el a befogadó vállalkozásokhoz. Így számíthatunk arra, hogy a jövő statisztikáiban a 2011-2015 között időszak a tőkekihelyezés jelentős bővülését mutatja majd.