Minden egyes visszatérítendő finanszírozási forma bizonyos mértékű függést jelent. Banki hitel esetén a pénzügyi intézettől, kölcsön esetén a kölcsönző személytől, kockázati tőke esetén pedig a befektetőtől vagy tőkealaptól. Azonban ez a függés átmeneti, a hitelező személy vagy intézet a hitel és a kamat visszafizetésekor „lép le”, a befektető pedig a korábban megszerzett, majd felértékelődött tulajdonrész eladásával lép ki a cégből. Ez utóbbit nevezzük exitnek, amely tőkealaponként eltérő stratégiára épülhet. Ha minden a tervek szerint megy, a cég sokat tud profitálni a partnerségből.
A tőkebefektetőnek csupán első célja a céltársaság megtalálása, a fő cél az eredményes, a pénzügyi elvárásokat teljesítő kilépés, legyen szó angyal befektetőről, JEREMIE-programról vagy a Széchenyi Tőkebefektetési Alapról. Mivel előbbi kettő nagyobb kockázatvállalással fektet be, az exit időpontja bizonytalanabb. A JEREMIE-program például 3-6 évet határoz meg a befektetés időtartamaként, amely egy látványos növekedéssel bíró cég esetén korai exitet is jelenthet, ezzel szemben az SZTA általában 5 éves időtávra tervez. Közös jellemző, hogy az exit azonban bizonyos esetekben akár rövidebb idő alatt is megvalósulhat.
A tulajdonos általános célja, hogy a befektető alacsony tulajdonosi részesedése és a döntésekbe való korlátozott beleszólási lehetősége mellett az eladott részesedést minél rövidebb idő alatt vissza tudja vásárolni, vagy a céget értékesítse. A cégből eredő kockázat mértékének függvényében ez a cél különböző valószínűségekkel valósulhat meg. Míg egy csupán ötlet szintjén létező vállalkozás túlélése nagymértékben az ötlettől és a kezdeti nehézségek leküzdésének sikerétől függ, addig egy több éves, a piacon jelentős részesedéssel bíró vállalat esetén ez a kockázat eltűnik. A különbségek a befektetések jellegét tekintve is jól látszanak.
A fiatal, még piaci teljesítmény nélküli vállalatok esetén az üzleti terv jóval inkább alapszik becsléseken, ugyanis tapasztalatok nélkül a várható eredményt, illetve az elérendő célok időpontját is nehezebb kiszámolni. Így természetesen a kockázat is jóval magasabb, ami meglátszik a startupokba fektető alapok kilépéskor elért eladási árain is. Ezzel ellensúlyozzák az elbukott ügyletekből származó veszteségeiket.
[post_newsletter title=”Iratkozzon fel hírlevelünkre!”][/post_newsletter]
Ezzel szemben az SZTA elsősorban olyan vállalkozásokba fektet be tőkét, amelyek rendelkeznek kimutatható működéssel és eredményekkel. Így az üzleti tervet már valós piaci tapasztalatra és bizonyított menedzsmentre építve lehet kialakítani. A kockázat, ezáltal az eladási ár is alacsonyabb, a kilépés várható ideje pedig jobban tervezhető. A menedzsment értékelése miatt ráadásul az Alapnak a napi működésben sem kell részt vennie, elég, ha a fontos – pénzügyeket és a vállalat jövőjét érintő – döntéseknél van jelen, a korábbi vezetők zavartalanul irányíthatják a céget.
A nyílt term sheetnek köszönhetően a vállalat már azelőtt tájékozódhat az SZTA ajánlatáról és exit stratégiájáról, mielőtt még egyáltalán megkeresné az Alapot. A szerződést a felek közösen pontosítják, az SZTA rögzíti a kivásárlás tervezett időpontját és a tulajdonrész elérendő értékét. Amennyiben a vállalat végrehajtja a befektetési folyamat idején közösen elfogadott üzleti tervet, a vállalkozás olyan eredményt ér el, amely alapján a tulajdonrész kivásárolható akár a cég, akár egy harmadik fél (magánszemély vagy tőkealap) által. Amennyiben a cégnek nem sikerül követnie az üzleti tervet, az Alap szigorúbbra veheti az ellenőrzést, illetve a döntésbe is beleszólhat. Erről a témáról bővebben ide kattintva lehet olvasni. Miután az Alap kilép a cégből, a tulajdonrész felett nem rendelkezik, és semmiféle kötelezettségnek nem kell eleget tennie.
Természetesen, ahogy mindig hangsúlyozzuk, a finanszírozási forrás és az abból eredő profit mellett a befektetés többéves szakmai tanácsadást is jelent, amelyet a cég üzleti tapasztalatként és tudásként továbbvihet a jövőben. Szóval egyrészt természetesen mindamellett, hogy a kilépés időpontja egyfajta fellélegzést jelent, egészen biztos, hogy a cég a forráson túl hálás lesz a tőkebefektető szakmai munkájáért is.