Milyen gazdasági ágazatokba, iparágakba, és mely hazai régiókba áramlanak jellemzően a működő, és jó esélyekkel tovább fejleszthető kis- és középvállalkozásoknak szóló uniós források? Vannak esetleg preferált, vagy ebben a konstrukcióban kifejezetten nem versengő profilú vállalkozások?
Egy fő kritérium-csoport, a Tőkealap befektetési partnerségében részt vevő cégek példái alapján világosan kirajzolódik: az innovatív szemléletű, alapos piaci ismeretekkel, átgondolt üzleti tervvel és jó növekedési képességgel rendelkező vállalkozások a legígéretesebbek. Érdemes azonban egy pillantást vetni arra, hogy összességében mely tényezők számítanak, illetve nem számítanak az EU-forrásból finanszírozott egyedi, hazai tőkebefektetési konstrukció döntéshozatali folyamata során.
Az EU által finanszírozott fejlesztési célú tőkebevonási lehetőségek között, ahogy korábban is írtuk, a Széchenyi Tőkealap egyedi konstrukcióval rendelkezik a működő, saját termékkel, szolgáltatással és működő felvevőpiaccal rendelkező kis-, és középvállalkozások növekedésének támogatására. A tőkebefektetéseket a Tőkealap első teljes működési évében elnyerő cégek néhány példájával már itt, a blogunkon is meg lehet ismerkedni. Ezek alapján egy kritérium-csoport egyértelműen komoly súllyal esik latba: fontos az innovatív szemlélet, a szakértelem, az ambiciózus, de mindig reális üzleti és fejlesztési terv. Ezen túl azonban felmerülhetnek fontos kérdések a tőkebevonást tervező cégeknél, melyek befolyásolhatják azt, hogy merre indulnak el – és valóban fontos látni, mely tényezők befolyásolják, illetve melyek nem befolyásolják a Tőkealap befektetési döntéseit.
Milyen gazdasági ágazatokra terjed ki ez a fajta tőkebefektetési lehetőség?
Fő szabályként elmondható, hogy cél a termelő és szolgáltató vállalkozások megerősítése. Amire az SZTA partnerségével végrehajtott tőkekihelyezés nem alkalmazható, az a nagyvállalati és tisztán kereskedelmi tevékenység, valamint a mezőgazdasági szektor. Emögött az első két esetben az alapvető célkitűzés áll, hogy a hazai, rendkívül sok céget magába foglaló kis- és középvállalkozási kör fokozatosan megerősödhessen, és közben több síkon is értéket teremtsen – például új, versenyképes hazai termékek, szolgáltatások kidolgozásával, továbbfejlesztésével, és persze a foglalkoztatás növelésével. Az utóbbi kitételt pedig azért kell alkalmaznunk, mert a mezőgazdasági szektorral egységesen, uniós szinten különálló szakpolitikai terület, a Közös Agrárpolitika foglalkozik.
A „hagyományos” iparágak is esélyesek?
Sok szó esik az innovatív iparágakról, amelyek többféle típusú tőkebefektetőt vonzanak, elsősorban a termékek vagy szolgáltatások újszerűsége és költséghatékonysága, illetve a nagyon szerencsés esetben elérhető gyors növekedés, a „nagy dobás” esélye miatt is. Az SZTA-nál iparágakat tekintve nincsenek sem kifejezetten preferált, sem konkrét megkötések. Vannak azonban más feltételek, amelyeknek a pályázó cégeknek meg kell felelniük.
Például, a tőkét befogadó, már piacon lévő termékkel, ügyfelekkel, beszállítói kapcsolatokkal rendelkező, legalább 2 éves cégnek hangsúlyt kell fektetnie a foglalkoztatás megtartására vagy bővítésére is a befektetés révén elérhető növekedés tervében.
Kizárólag fejlesztési, növekedési tőkét igényelhet a cég, melynek célja az eredményesség, és vele a bevételek fenntartható növekedése. Fontos: a Tőkealap nem reorganizál, nem megmentési tőkét nyújt. Hitelkiváltásra ez a tőkebefektetés szintén nem alkalmas, de ha a vállalkozás saját tőkéje a fejlesztési szakaszban megerősítést igényel, ez nem jelent akadályt. A tőkebefektetés, illetve az ehhez adható tagi kölcsön – áttételesen – egyaránt támogatja a cég likviditását, ennek pozitív hatása pedig a későbbiekben is előnyt jelenthet.
A fenti kritériumoknak történő megfelelés, illetve az eddigi tapasztalatok alapján jellemző, hogy a Tőkealap befektetései az első teljes évben inkább a hagyományos iparágak, és a termelő tevékenységek felé irányultak. Ez azonban egyfajta adottság, mely nem korlátozza más vállalkozások lehetőségeit és sikerét a tőkebevonás terén.
Milyen iparágakban, és a hazai régiókban milyen arányban hozott eddig döntést az Alap Befektetési Bizottsága?
