A tőkebevonásban gondolkodó vállalkozások szakmai kapcsolatrendszerük révén rendszeresen találkoznak lehetséges befektetőkkel, mégis, a fejlesztésekhez szükséges összegek tényleges megszerzésének útja igen rögös. Örök kérdések, hogy az elérhető külső tőkeforrás nagysága találkozik-e a cég tőkeigényével, milyen „biztosítékok” tehetik lehetővé a befektetést, melyik félnek mi jelenti a sikert, és az elvárások hogyan hangolhatók össze. Az SZTA új, magánbefektető részvételével megvalósuló konstrukciója komoly lépést tesz az ilyen típusú akadályok leküzdése felé, tágítva a forrásbevonás lehetőségeit, de egyben új típusú, vonzó befektetési alternatívát is kínál, ezzel ösztönzi a privát tőke cégek felé áramlását.
A Széchenyi Tőkealapnál eddigi tevékenységünk során számos olyan lehetséges célvállalattal kapcsolatba kerültünk, amelyek esetében a korábbi átlagnak számító, 40-80 millió forint közötti befektetési összeg kevésnek bizonyult volna az egyébként jól átgondolt, jó eséllyel jelentős bevétel-növekedést hozó beruházások, fejlesztések végrehajtására. Az új lehetőség, amelyet kidolgoztunk, és magunk között egyszerűen „10-20-70”-ként emlegetünk, többek között arra szolgál, hogy segítsen leküzdeni ezt az akadályt. Lássuk, miben áll ez az új konstrukció.
Az SZTA ebben a formában a teljes tőkeigény maximum 70 százalékát tudja biztosítani. A fennmaradó részt a célvállalkozásnak, illetve minimális mértékben külső félnek kell tőkeágon biztosítania. A tőkeemelés azonban nem feltétlenül pénzt jelent: apport, illetve tagi kölcsönből vagy eredményből történő konvertálás is elfogadott.
A cég által „behozott” magánbefektetőnek egyetlen fő szabálynak kell megfelelnie: nem állhat a tőkebefogadó vállalkozással tulajdoni vagy személyes kötődésben, azaz független külső befektetőnek kell lennie. Lehet magánszemély vagy cég, lehet kisebb vagy nagyobb befektető; a lényeg, hogy céljai, elvárásai a befogadó vállalkozás céljaival és lehetőségeivel harmonizáljanak. A privát befektető teljes befektetés 10 százalékát kell, hogy biztosítsa; így szerepvállalása is minimális lesz a cég életében.
Ebben a konstrukcióban a privát befektető egyedülálló védelmet élvez, illetve ösztönzőhöz jut: számára az SZTA veszteségmérséklést, saját magára nézve pedig hozamkorlátozást határoz meg. Ennek megfelelően, a befektetési projekt lezárásakor 10 százalék veszteségig az SZTA egyedül vállalja a kockázatot, miközben a befektetés eredeti hozamelvárás feletti eredményéből a magánbefektető egy szintig 70-30, majd 85-15 arányban részesedik.
Az ilyen módon elindított közös befektetési projekt tehát egy együttes, egyidejű tőkeemelés, melynek a privát befektető legalább 10 százalékát, a tőkebefogadó cég a 20 százalékát, az SZTA pedig legfeljebb a 70 százalékát adja. Ha a vállalkozás nem szeretne 20%-nyi saját tőkeemelést, akkor azt megteheti a külső fél is, aki így a teljes befektetés 30%-át is biztosíthatja. A befektető 10 százaléka jellemzően tízmilliós nagyságrendű összeg, ami a hazai tőkepiacon új trendet vetít előre: az ígéretes cégek növekedéséből már nemcsak a nagybefektetői, hanem egy ennél szélesebb befektetői réteg is részesedhet. A vállalkozás 20 százalékos „önrésze” nem kell, hogy pénzben meglévő forrásként rendelkezésre álljon: származhat, például, apportból, eredménytartalékból, vagy tagi kölcsön konvertálásából is.
A Széchenyi Tőkealap a tőkejuttatás mellett tagi kölcsönt is nyújthat a befektetés 25 százalékának erejéig. Befektetése arányában az SZTA átmenetileg kisebbségi tulajdont szerez a vállalkozásban egy előre meghatározott időtartamra, és azon belül legfeljebb addig, amíg a magánbefektető is jelen van. Az általános elvárások néhány további sarokpontja az SZTA korábbi konstrukciójából már ismerős lehet: ilyen a legalább két éves cégtörténet, a stabil működés és növekedési potenciál, valamint a 25 fős foglalkoztatotti létszám két éven belüli elérése. Ami azonban új: a feltételeket teljesítő, dinamikus kis- és középvállalkozások számára a korábbi tőkejuttatási limit már nem akadály: növekedési terveik megvalósításához magánbefektető bevonásával az SZTA révén mostantól akár 250 millió forintnak megfelelő összeghez is hozzájuthatnak.
A Széchenyi Tőkealap befektetési konstrukcióiról a honlapunkon tájékozódhat, ahol megtalálja a kapcsolódó dokumentumokat is.
Alábbi bejegyzéseinkben az SZTA-nál elérhető konstrukciókról, illetve az uniós forrásból finanszírozott tőkebefektetések jogi-gazdasági feltételeiről olvashat:
Az Európai Bizottság jóváhagyásával négyszeresére bővülhet az SZTA egyedi befektetési kerete
Egy helyett négyféle befektetési lehetőség az SZTA-nál
Szabályozási kisokos: hol nézhetünk utána annak, hogy vállalkozásunk kaphat-e tőkét?