kerdojelFélúton vagyunk afelé, hogy feltegyük a tőkeemelés előtti legfontosabb kérdéseket. Előző bejegyzésünkkel közelebb kerültünk ahhoz, hogy megismerjük vállalatunk pénzügyi helyzetét, illetve a tőkeemeléshez szükséges összeg nagyságát, és már tudjuk, hogy milyen tőkeemelési módszerrel szeretnénk cégünk lehetőségeit tovább növelni. A következő, szintén három kérdésből álló körben olyan válaszokat próbálunk felkutatni, amelyek a befektetőkkel való kapcsolat kialakítására irányulnak. Ugyanis nem elég, ha cégünket ismerjük, a potenciális partnerekkel is tisztában kell lennünk.

4. Ki tarthatja a cégemet befektetési célpontnak?

Amikor a vállalkozó eljut oda, hogy cége növekedéséhez tőkebevonásra van szüksége, elsődleges feladatává válik, hogy megtalálja azt a partnert, aki a magas hozam reményében a cégvezetőre bízza a pénzét. A legkézenfekvőbb megoldást általában a család és a barátok jelentik, akik egyrészt befogadóbbak, mint a gazdasági alapokon működő befektető cégek, másrészt a meglévő kapcsolatnak köszönhetően nagyobb hajlandósággal fektetnek be az ismerős cégébe, mintha az ismerkedést a nulláról kellene indítani. Az ismeretségen alapuló üzleti kapcsolatnak viszont megvan az a hátulütője, hogy egy rossz eredményekkel záruló befektetés akár a meglévő viszonyon is csorbát ejthet.

Ebből a szempontból biztonságosabb az üzleti alapokon nyugvó, üzleti angyallal vagy befektetőcéggel kötött megállapodás. Míg néhány éves múlttal rendelkező (és vonzó üzleti tervvel rendelkező) cégekben általában jobban bíznak a befektetők, egy újdonsült vállalatnak jóval nehezebb meggyőzőnek mutatkoznia. Egy befektető is jól tudja, hogy egy kezdő vállalkozás sokkal nehezebben áll meg a lábán, és csupán az ötlet, a tervek, az ígéretek még nem jelentenek garanciát arra, hogy ő jelenti a kivételt. Éppen ezért egy kezdő vállalkozónak érdemes más források után is néznie.

Egyik ilyen lehetőség a JEREMIE-program, amely egyebek mellett induló vállalkozások számára kínál kockázati tőkét. A program sajátossága, hogy akár nagyobb összeghez is hozzájuttathatja a vállalkozást, azonban a befektetés kockázata is jelentősen megnövekszik. A JEREMIE-alapokról (illetve a magánbefektetőkről) ebben a korábbi bejegyzésünkben részletesebben is írtunk.

Viszonylag új fogalom a piacon a „közösségi finanszírozás” (crowdfunding), amely akár több száz vagy ezer magánbefektetőtől való forrásbevonást is jelenthet. Ez főleg azon kezdő kisvállalkozások számára megfontolandó ajánlat, amelyek olyan ötlettel, ígérettel kecsegtetnek, mellyel az befektetők figyelmét fel tudják kelteni, és a tervek megvalósítása reményében pénzt bíznak a vállalkozóra. A lehetőség egyelőre külföldön van elterjedőben, de néhány éves késéssel akár nálunk sem lesz akkora újdonság, mint most, és több magyar start-up cég is forráshoz jutott már ily módon.

Ha a vállalkozásunk már nem ötlet szintjén, vagy a kezdő vállalkozások körében van, újabb lehetőségek nyílnak meg. A hitelfinanszírozás mellett korábban is léteztek olyan intézményi befektetők, amelyek célcsoportja a már működő, de nem kiemelkedő növekedéssel bíró termelő és szolgáltató vállalkozások. Ezen befektetők legfiatalabb, de egyben legtöbb portfoliócéggel rendelkező Alapja jelen blog gazdája, aki kétéves működése alatt több mint 30 vállalkozásba fektetett be 4-5 éves kiszállási tervvel.

5. Milyen jogi kötelezettségeim vannak a potenciális befektetők felé?

Ahhoz, hogy a két fél között létrejöhessen a megállapodás, a befektetőnek meg kell róla bizonyosodnia, hogy a vállalkozás transzparensen működik, átlátható tulajdonosi struktúrával rendelkezik, vagy éppen nem folyik ellene semmilyen jogi eljárás. Épp ezért szükséges, hogy a cég alávesse magát egy jogi átvilágításnak, amely során a mindkét fél számára előnyös üzleti lehetőség elől rengeteg akadály elgördíthető, ráadásul a bizalmat is megalapozza. Az átvilágítás során megvizsgálják a cég alapdokumentumát, tulajdonosi körét, üzleti kapcsolatait és a partneri, illetve munkaügyi szerződéseket, illetve a vállalat egyéb kötelezettségeit. Ha a vállalkozó befektetőt keres, mindenképp készüljön fel arra, hogy ki kell terítenie a kártyákat az asztalra. Enélkül nem jöhet létre egy kétoldalú bizalmi kapcsolaton alapuló megállapodás.

A befektetést követő együttműködési feltételeket szintén érdemes már azelőtt részletesen átbeszélni, mielőtt véglegesítjük a befektetővel közös üzleti tervünket. Ennek részletes kérdéseiről itt írtunk.

6. Milyen fontosabb pontokban kell megállapodnom a befektetővel?

A befektetéshez legalább két fél szükséges, de még ha több befektetőről vagy társbefektetőkről is beszélünk, alapvetően két oldal vesz részt benne: a befektető(k) és a befektetést igénylő vállalkozás. Előfordul, hogy a befektetési ajánlat keretében nincs lehetőség tárgyalásra. Gyakoribb eset viszont, hogy mindkét fél előállhat a saját elképzeléseivel, amit egy tárgyalási folyamat keretében igyekeznek közelíteni úgy, hogy egyrészt jól járjanak, másrészt a másik fél számára is vonzó legyen a megállapodás.

A vállalkozónak fel kell készülnie arra, hogy a tárgyaláson a következő főbb pontokban kell megállapodást kötni:

Sokan úgy gondolják, hogy csak a legjobb vállalkozások részesülhetnek abban a kiváltságban, hogy egy befektető felfigyeljen rájuk, és lehetőséget lásson bennük. Azonban ez korántsem így van. A megfelelő előkészületek és a lehetőségek megismerésére fordított idő és energia nagy valószínűséggel meghozza gyümölcsét. Egy felkészült, céltudatos vállalkozó, aki tud tanulni a visszautasításokból is ugyanis már felér egy félsikerrel. Épp ezért érdemes feltenni és megválaszolni ezt a hat kérdést tőkebevonás előtt nagyot lendíthet a partnerkeresés esélyein.