Hogyan mérhetjük a vállalkozások innovációs potenciálját?

Hogyan mérhetjük a vállalkozások innovációs potenciálját?

Hogyan mérhetjük a vállalkozások innovációs potenciálját? 1000 834 SZÉCHENYI ALAPOK

innovacios_potencialAz innovációt hosszú távú értékteremtő képessége révén a cégnövekedést megalapozó egyik legfontosabb tényezőnek tekinthetjük. Ugyan a hagyományos iparágakat is megcélzó tőkebefektetőknél nem feltétel az innovációs tevékenység, mégis nagy előnnyel indulnak tőkeigényükkel azok a vállalkozások, amelyek innovatív tevékenységük, fejlesztéseik révén kívánnak növekedni. Az innováció mértéke azonban a különböző cégek esetében eltérő, így nagyon fontos kérdés, hogy miként állapítható meg az adott vállalkozás innovatív tevékenységének mértéke, a benne rejlő potenciál.

Az Oslo kézikönyv harmadik kiadásában az innovációt szélesebb körben definiálják. Ily módon az új meghatározásban a termék- és eljárás-innováción túl a marketing-innováció, valamint szervezési-szervezeti innováció is helyet kap. Így tehát innovációként értelmezhetünk minden új vagy jelentősen javított terméket vagy eljárást, új marketing-módszert vagy új szervezési-szervezeti módszer bevezetését.

Az innováció minden befektető életében kiemelten fontos, és a folyamatok strukturálására a piacon is egyre jobb megoldások léteznek.

A KamaraOnline.hu-n Bencsik Andrea, a Széchenyi István Egyetem professzora az alábbi gondolatmenet segítségével mutatta be az innovációs potenciál meghatározásának szükségességét. Azok a vállalkozások, amelyek felismerik, hogy növekedésükhöz nélkülözhetetlen a folyamatos fejlődés és az új megoldások bevezetése, hamar ráébrednek arra, hogy a K+F – jelen esetben K+F+I – a leginkább költségigényes szervezeti folyamatok egyike. Ilyenkor számos, a költségtervezés szempontjából is kiemelten fontos kérdés merül fel a vállalkozásoknál: érdemes-e befektetni a fejlesztésbe, mit várhatunk tőle a jövőben, érdemes-e kockázatot vállalni, és ha igen mekkorát. Ez csupán néhány példa, azonban már ezek a kérdések is indikálják az igényt, hogy az adott fejlesztésben, innovációban rejlő potenciált a vállalkozások előre ki tudják számolni.

Ezt az igényt felismerve dolgozta ki az EU támogatásával a világ egyik legismertebb tanácsadó cége, az A.T. Kearny, valamint a német technológiai fejlesztésekkel foglalkozó Fraunhofer intézet az IMP3rove benchmark módszert, amely 2007 óta szolgál standard eljárásként a kis- és középvállalkozások innovációs potenciáljának mérésére. Az IMP3rove egyfajta globális innovációs indexként működik, ezáltal olyan fontos jövőbeli üzleti elvárások kielégítését szolgálja, mint a kollaboratív és globális innováció menedzsment.

Az IMP3rove teljes körű elemzést ad a vállalat innovációs teljesítményéről, továbbá benchmarking módszer lévén lehetővé teszi a más cégekkel történő több szempontú összehasonlítást is. Mindezt egy weben történő értékelés előzi meg (ez lehet önértékelés vagy történhet tanácsadó segítségével), amelyet az IMP3rove tanácsadója érvényesít. Ezt követően az eredmények egy benchmark adatbázisba kerülnek, amely összesen 3000 európai céget, ezen belül is körülbelül 120 magyar vállalatot tartalmaz.

A végső összehasonlítás történhet ország, cégméret, alapítás éve, tevékenység, esetleg a tanulmány nyelve alapján, az ügyfelek, illetve az általuk megpályázni kívánt kockázati tőkealap igényeinek megfelelően. Ennek megfelelően megszületik egy benchmarking osztály, amelyen belül megkülönböztetjük a „növekedési bajnok”, valamint az „átlag” csoportokat. Előbbi az összehasonlítási csoport felső tíz százalékát jelenti az utóbbi 4 év eladásai, profitja, valamint az alkalmazottak száma alapján. Az „átlag” csoport a benchmarking osztály maradék 90 százalékára utal. Ezek alapján tehát láthatjuk, hogy az innovációs potenciál tekintetében hol áll az adott vállalkozás a legjobbakhoz képest.

A felmérés lehetőséget nyújt továbbá a vállalat innováció-menedzsment területén elért erősségeinek, valamint fejlesztési területeinek meghatározására. További előny, hogy az IMP3rove minősítés emeli a K+F+I pályázatok elnyerési esélyét, valamint javítja a pályázók megítélését az EU által finanszírozott programok esetében.

Azt azonban érdemes hangsúlyozni, hogy a módszer kimondottan potenciált mér, tehát nem tesz lehetővé többtényezős összehasonlításon alapuló előrejelzést. Ez azért is jelent hátrányt, mivel így nem valósul meg az a cél, hogy önmagában támogassa a valóban sikert jelentő innovációs működést.
Az innovációs potenciál meghatározása leginkább azoknál a vállalkozásoknál kiemelten fontos, ahol az üzleti terv nagymértékben épít valamilyen innovációs tevékenységre. Mivel itt az értékteremtés potenciálja nagyobb, a befektető is magasabb hozamra számíthat, ha a befektetés sikeresnek bizonyul. Természetesen a döntés előtt a befektető valamennyi elérhető pénzügyi adatot megvizsgál, amely alapján felméri a kockázatot és a befektetés sikerének lehetséges mértékét. Azokban az esetekben, ahol a fejlesztés még friss, illetve kezdeti stádiumban van, a végeredmény és a piac reakciója kevésbé megjósolható, ily módon az üzleti tervre épülő befektetés is kockázatosabb.

Az SZTA elvárt hozamszintje például azért is alacsonyabb a tőkepiaci átlagnál, mert a termék piaci validációja, illetve a meglévő stabil pénzügyi és szakmai háttér mint feltétel csökkenti a befektetés kockázatát. Arra azonban sajnos még nincs gyakorlatban is alkalmazható elmélet vagy számítás, amely megmondja egy cégről, hogy érdemes-e befektetni az innovációjába. Ezért sem lehet elkerülni, hogy egy sokat látott befektető megússza sikertelen befektetés nélkül.

[post_newsletter title=”Iratkozzon fel hírlevelünkre!”][/post_newsletter]